Szerintetek jogosan haragudtam meg, vagy csak a hormonjaim tombolnak?

szerintem bunkóság volt, kötelezni valakit arra, hogy pelenkázza át a másik gyerekét.

most hülye példa lesz, de ha tegyünk fel vendégek vannak nálunk, nem kérem meg, hogy takarítsa már ki a macskàmnak az almát. azért mert én vállaltam a macskat, akkor az én dolgom a "piszkos" része is. illetlenseg mást megkerni rá szerintem.

de az is fura reakció volt a részedről, hogy eljöttetek 3 nappal korábban.

én nem kérnék bocsánatot, max azért mert hamarabb eljottem. de a pelenkas dolog miatt ne kérj bocsánatot... inkább ők.. megálla az eszem, ha valaki meg lenne sértve mert nem pelenkazom az ő gyerekét.

Kicsit túlreagáltad, ami érthető, ha állandó émelygéssel, hányással küszködsz, és fürdesz a hormonokban.:-) Más ilyenkor ki se teszi a lábát otthonról, ha nem muszáj, nem még családlátogatásra járjon és ingyenpesztrát játsszon. A családod reakciója elég érdekes, az, hogy másnak nem volt ilyen baja, miért jelentené, hogy neked se lehet? A tesód gyerekét meg tegye tisztába ő, vagy anyád, nagymamád, ott voltak egymás hegyén-hátán. Miért is kellene ennyire kímélni a tesót, amikor gyakorlatilag kézről kézre járt a baba, egyéb dolga nem volt vele, gondolom, ott főznie/takarítania se kellett?

Szerintem jól tettétek, hogy eljöttetek, én se lettem volna kíváncsi egyórás kioktatásra, pláne, ha nem is fogadták kitörő örömmel a ti híreteket. Amíg ilyen ramatyul vagy, nyugodtan hanyagold a családi összetartásokat, majd elmész, ha már túl leszel az első pár hónapon. Nem gondolom, hogy bármiért bocsánatot kellene kérned, szerintem mondd el nekik még egyszer telefonon, röviden, tömören, hogy mi a problémád, közöld, hogy amíg nem leszel jobban, ne várjanak, aztán tedd le. Azt is elmondhatod, hogy rosszulesett a hozzáállásuk, de nem haragszol, csak nem akarsz erről vitatkozni és kész.

Nem kell bocsánatot kérned senkitől. A családban nálunk én voltam az első hányingeres babás, anyu nyugtatott, hogy ez csak egy mítosz, így nem is készültem hányingerre... na ja, de az jött, ha készültem, ha nem.

Első babásan még nem is volt gond, senki sem dobta hozzám a gyerekét, csak hogy gyakoroljak (minek???) viszont még pelusos korban várta ma tesót, és bizony, ha szégyen, ha nem, kétszer pelenkáztam kismamaként, először csak erős hányingerrel, a következőnél félig jutottam, a többi pelusozást, szülésig a hős férjem csinálta (otthoni vállalkozás, hála égnek) de nekem elég volt egy izzadt ember, erős parfüm is ahhoz, hogy rohanni kelljen. Ahogy megszültem, elmúlt, szóval nem kényes vagyok, csak ilyen kismama. Most már okosabb, a köv. tesó szigorúan pelusos korszak vége utánra van tervezve :)

Itt minkét félnek igaza van, és egyiknek sem.

Attól, hogy a családban másnak nem volt hányingere, neked még lehet.( nekem pl.csak a harmadik gyerekkel volt úgy igazán,és ki is soroltam a házimunkák közül a húsleves főzését, és a cipőkrém használatát.)

De abban meg nekik van igazuk, hogy ez a támadó gorombaság: lehányom az unokád...nem volt helyes.

Ha konkrétan hányigered van, akkor lepasszolod a gyerkőcöt, és iszkolsz a mosdóba. Ha csak tartasz tőle, akkor meg felnőtt módon udvariasan közlöd:" most inkább nem tenném tisztába, valami baj van a gyomrommal"

A stílus miatt illene bocsánatot kérned, a tartalom miatt meg, ha megtapasztalják milyen hányós vagy, nyilván ők is fognak.

"Természetesen nem úgy fejeztem ki magam, hogy nem csinálom meg, mert "lehányom az unokád", hanem miután visszaértem a mosdóból, hányás után elmondtam, hogy nem viselem túl jól a szagokat,ezért nem pelenkáztam be. "

Már leírta a kérdező, mi történt.:-) Ha valaki ebből se érti a szitut, azzal gáz van, itt nem a kérdezőnek kell bocsánatot kérnie.

És ez a terhesség kapcsán tűnt fel, vagy eddig is ugráltattak, és ha nem mentél loholva, hogy megcsinálj helyettük valamit (bepelenkázd a testvéred gyerekét), akkor beszólogattak?

Ha eddig is lekezeltek, akkor nem meglepő, hogy attól, hogy gyereked lesz, nem szeretnek jobban, mert mindig is a testvéred volt a kedvenc.

Ha ez új náluk és csak most fordult elő, az egész érthetetlen.

A helyedben nem kérnék bocsánatot, és a terhesség alatt minimalizálnám a velük való találkozásokat a nyugalom megőrzése (ami a gyermeked egészsége miatt fontos, nem miattad elsősorban, te most a második vagy!) miatt. És a minimalizálás alatt azt értem, ha mész is, amint elkezdik ezt a viselkedést, azonnal eljössz. Sajnos, ha nem változtatnak a viselkedésükön, teljesen felesleges órákon át idegesíteni magad velük.

Még valami: attól, hogy a terhesség alatt a családodban soha nem volt senki rosszul (amit egyszerűen nem hiszek el nekik), attól te még egy teljesen másik ember vagy, akinek az állapota nincs összefüggésben azzal, hogy ők hatvan éve mit tapasztaltak! Ez blődség. Vedd észre. Ők nem vesznek téged komolyan, mint embert, mikor ilyeneket mondanak.

Sok szerencsét a rokonaidhoz (szükséged lesz rá), és kívánok neked és a babának jó egészséget, kevesebb rosszullétet! Gratulálok a várandóssághoz!