Szerintetek okkal haragudtam meg a mamámra?

Megpróbálom röviden leírni. Messze költöztem a szüleimtől, akiktől még a mamám is messzebb lakott kb 50 km-re.Szóval nem egy helyen laktak. De mamámat mindenki gyűlöli a családból.Rettentő sok pénze van, de 5 ft-ot sajnál mindenkire.szüleim és ő, vezetékes telefonon ingyen beszélnek, hetente hívják is egymást, de ő az apukám anyja, és apu is menekül előle, mert nem akar vele beszélni, inkább anya hívja fel.Szóval senki nem szereti.

Mamám elvárja hogy hívjuk fel, mi unokák sűrűn őt, viszont mi nem beszélünk ingyen vele, és képes 30percet beszélni arról, merre fúj a szél, mikor én hívom.

Ő csak akkor hív, ha szülinapom van, évente egyszer, és már mindenki megfigyelte hogy 50 másodpercnél leteszi a telefont,mert nehogy drága legyen neki.

Novemberbe névnapján én hívtam fel,megint regélt mindenről egy órát.

Karácsonykor nem hívtam fel, igazából senki messzebb élő rokont, mindenkinek szép képeslapot küldtünk,és kívántunk kellemes ünnepeket.

Ő se hívott engem, hanem anyuval üzent, hogy köszöni a lapot ( mert ők ugye ingyen beszélnek)

Húsvétkor úgy voltam vele, majd ha ő akar hívni akkor hív, nem küldtem neki lapot se,mert az előző se érdekelte.

nem hívott fel ő se minket.

Én viszont végre kisbabát várok,és anyu piszkált hogy hívjam fel a mamát, hogy elmeséljem neki a jó hírt. Mivel úgyis közelgett a születésnapja, megint a képeslap dolgot választottam,mert nincs vele kedvem csevegni. Egy szép képeslapba felköszöntöttem születésnapja alkalmából, és beleírtam a jó hírt hogy októberben dédimama lesz.

vártam, erre mit reagál, azt hittem rám csörög legalább 50 másodpercre.

Erre anyuval üzent, hogy nagyon örül a jó hírnek...

Annyira kiakadtam....

Megint nem ért a dolog 1 perces telefonálást?

Anya magyarázkodott, és próbálta védeni, hogy épp indult a nyugdíjas találkozóra és nem ért rá.

De mivan ha a nyugdíjas barátnőitől késett volna 2 percet?

Meg ugyanannyiból tartott volna engem felhívnia, mint ahogy anyut felhívta...

én már úgy vagyok vele, hogy itt abbahagytam a nagy haverkodást, illik nem illik, nem fogok küldeni neki semmit, és a telefont se fogom egyszer se felvenni az ő kedvéért.

Mindig elvárja hogy mi keressük, mikor egész nap nem csinál semmit. Van pénze, de 1 perc telefonálást sajnál?

Megjegyzem, testvéremről nem régiben kiderült, hogy igen komoly betegsége van, ( gyógyíthatatlan) és megmondta neki hogy hipochonder, és mindent magába beszél ( ekkor tesóm épp infúzión volt..)

ennek már 3 hónapja, azóta se hívta fel, hogy mi van vele?

remélem én sose leszek ilyen nagymama...

ti ezek után keresnétek még a társaságát?