Jogosan "haragudtam" meg, vagy túlreagáltam?

A történet röviden a következő: férjemmel a szüleinél lakunk (ideiglenes megoldás, így mindenkinek megfelel: segítjük őket is a ház körül és a számlákkal,és mi is tudunk félretenni). Nagyon jól kijövök a szüleivel, ők is szeretnek engem, anyukája tündér, ezzel nincs is gond.

Viszont: tegnap elmondtam a férjemnek egy személyes "problémát", ő pedig beszélgetett erről az anyósommal. Én ezen megbántódtam kicsit, hiszen úgy gondoltam egyértelmű, hogy ez senki másra nem tartozik, ha akartam volna, akkor én magam beszélek erről anyós előtt is. Ezt szóvá tettem férjemnek is, ő pedig erre megsértődött, hogy csak segíteni akart, és akkor legközelebb inkább nem csinál semmit. Valamint szerinte túlreagálom az egészet, és nem érti mit problémázok ezen.

Tényleg nem olyan borzasztóan nagy dolog, de valóban személyes, egészségügyi dolog volt, amiről nekem kellemetlen volt beszélni anyósom előtt, akármennyire is csípem.

Én nem érzem úgy, hogy bocsánatot kellene kérnem, amiért "leteremtettem" (nem kiabáltam le a fejét, semmi ilyesmi), de férjem puffogott miatta.

Ezért gondoltam, hogy kikérem külsősök véleményét, vagy tapasztalatot, hogy másoknál mennyire nyíltan megy a magánéleti dolgok megbeszélése?

Előre is köszönöm a válaszokat,

24/N