Mennyire normális, hogy anyám próbál beleszólni a szexuális életembe?

Most akármit mondok erre, le leszek pontozva. Szerintem ez teljesen érthető, és igazad van neked is és anyudnak is. Ha nekem egyszer lesz egy kamasz gyerekem, tudom, hogy majd én is beleszólok minden mozdulatába, mert az anyák ilyenek. De még mindig jobb, mintha azt mondaná, hogy tesz rá, kivel, hol és mit csinálsz. Még nem vagy nagykorú, szóval ő felel érted, van joga beleszólni, akkor is, ha már 17 elmúltál. Nyilván féltés is van benne, ő is volt ennyi idős, meg mint írtad, romokban a házassága, ez is kihat erre. Amíg vele élsz, addig meg muszáj lesz mindezt elviselned. De megértelek téged is, ennyi idősen már mondhatni normális ez, régebben már 14 évesen szültek is.

Én már 21 vagyok, de még mindig minden lépésemet tudni akarják a szüleim, mert nekik még a kislányuk vagyok, úgy is, hogy már az ország másik felében lakom és havi egyszer járok haza pár napra. Sokszor zavar, belátom, de tudom, hogy csak jót akarnak, mert ilyenkor követi el az ember a legtöbb és legnagyobb hibákat, mikor azt hiszi, hogy már akkora felnőtt, de lélekben még gyerek. Már 20 voltam, mikor elvesztettem, az volt az első "kapcsolatom". Aztán mikor kiderült, hogy ennek a fiúnak csak addig kellettem, akkor még mondtam a szüleimnek, hogy miért nem próbáltak meg róla jobban lebeszélni, ha annyi más dologban ők akarnak helyettem dönteni.

Én a szerelmet szinte csak a szerelmeskedésben tudom megélni, és egy kapcsolat 70%-át teszi ez ki nekem.

Anyukád nem tudom, hogyan érez szerelmi téren, de hogy veled kapcsolatban ellenséges, ahhoz annak semmi köze nincsen, hogy neki mi a jó.

"Az tényleg nem normális, hogy komoly kapcsolatnak tartasz vmit, ahol dugtok, mint a nyulak, de egy értelmes beszélgetés nem hangzik el - és erre semmi sem mentség a srác részéről sem és a te részedről sem"

Mindennek megvan a maga ideje.

Beszélgetések a kiválasztási szakaszban vannak. És hogyha már kiismerték egymást, egymásba szerettek, kialakult a szexuális vágy is, akkor a beszélgetéseket a szerelmeskedés váltja fel.

Ilyenkor már másra kell az ember szája, nem tud beszélni.;) Illetve - keveset.

Isten adjon mindnekinek ilyen szép szerelmi kapcsolatot!:)