Elmondjam a szüleimnek azt amiről azt hiszik semmit nem tudok?

Hasonló helyzetben vagyok én is. Anyám azt mondta el fogja hagyni aput amint befejezem a gimit. Amint meghallottam elkezdtem sírni. Sokszor terveztem elmondani neki (apunak) vagy a nővéreimnek de soha nem bírtam megtenni. Persze én hiszem azt hogy anya rájön mit is veszít ezzel... Most épp offolok igaz?

Mindegy.. A válasz szerintem amit én tennék 18 évesen a helyedben leültetném őket az asztalhoz és válaszokat kérnék.

Az nem jó, hogy még apud lesi a kívánságait. Fordítva kellene lenni, hogy anyu visszalép a családjához, és próbálja helyrehozni a dolgokat.

Ne legyen igazam, de félő, hogy az fog történni, hogy anyud látva apud viselkedését felbátorodik a helyzeten (hogy apud "papucs"), és csinálja tovább a dolgokat.

Kérlek ne haragudj, amiért ezt leírtam.

Te semmiképp ne mondd nekik, ez az ő ügyük.

Annyit tehetsz, hogy óvatosan rákérdezel (ne egyszerre kettőjüktől, hanem csak amikor az egyik van ott), hogy min megy a veszekedés, mi a gond.

A döntést, hogy elmondják-e neked vagy sem, hagyd meg nekik.

Szerintem mondd el édesanyádnak őszintén, hogy meghallottad véletlenül, nem merted elmondani, de most már muszáj, mert valakivel beszélned kell erről. Meséld el az érzéseidet, hátha kapsz valami magyarázatot, vagy megnyugvást. Mondd el neki, hogy aggódsz a családért, édesapádért.

Vagy

Beszélj édesapáddal, mondd el neki, h mit hallottál, és kérdezd meg tőle, hogy bír mégis úgy tenni, mintha mi sem történt volna, miért úgy viselkedik ahogy.

Lehet, hogy sokkal több minden van a háttérben, mint azt te gondolod....

Én nem tanácsolom, hogy közösen ülj le velük, mert nem lesznek őszinték, azt fogják mondani, amit a másik hallani akar. Mindenképp négyszemközt beszélj velük.