Elmondjam a szüleimnek, hogy egy bunkó paraszt vagyok?
Az a durva, hogy rólam mindenki azt gondolja és hiszi, sőt úgy tudja, hogy rendes vagyok, érzékeny, és hogy senkit sem tudnék bántani, mivel eddig soha senkire nem mondtam semmi rosszat.
Pedig valójában pusztán arról van szó, hogy nem tudom kimondani amit gondolok, de gondolatban mindenkit elküldök a halál f****.
Borzalmasan undorító természetem van, kb. olyan mintha pszichopata lennék vagy gyilkos.
És a környezetem, szüleim azt hiszik rólam, hogy szeretem őket meg minden. Pedig rohadtul gyűlölöm őket, csak eljátszom előttük már 18 éve (18 éves vagyok).
De nem tudom kimondani, hanem belekerültem egy "színjáték-örvénybe", ami ráadásul nem is én vagyok, hanem eljátszok egy szerepet.
Ahhoz meg hogy a valódi személyiségem legyek, túl félénk vagyok.
A szüleim túlságosan is törődnek velem és aggódnak értem, és én ezt utálom. Utálom magamban azt, hogy egy ilyen félénk idióta vagyok, aki mindenre igent mond, a szüleinek vagy mindenkinek, és eddig senkivel sem volt konfliktusa.
Annyi harag és düh összegyűjt bennem, amit nem mondtam ki már 18 éve, hogy elhatároztam hogy elmondom a szüleimnek, hogy mennyire utálom őket, és megnyomorítom az életüket, mivel itt hagyom őket, és soha többé nem találkozhatok velük. Nem tudom ezt másképp levezetni úgyhogy ez lesz.
Talán ha leírtad volna, hogy van-e rá bármi különösebb, komoly okod, hogy ennyire gyűlöld a szüleid, betekintést kaphatnánk egy másik nézőpontba is.
De így nyersen valóban úgy tűnik, mint a kamaszkorral "kötelező jelleggel" járó lázadás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!