Szülők, ti mit szólnátok, ha a harmincas fiatok egy háromgyerekes, még házasságban élő nőt vinne haza bemutatni mint a barátnőjét?

30-as. Ha folyamatos terrorban él egy nő egy alkoholista alakkal, ahhoz másik férfi kell, hogy kilépjen egy ilyen házasságból? Ne magyarázd már nekem, hogy aki csak másik pasira vár, hogy egy ilyen házasságból 3 gyerekkel leléceljen, az pusztán érzelmi támogatást keres ...

Nem kell egyedül maradni azért, mert már három gyereket leszült, és tönkrement a házassága, de legyen már annyi gerinc és igényesség benne, hogy 1. felismeri, hogy nem életet sem ő, sem a gyerekek ilyen életet 2. Kilép belőle, saját lábra áll, és nem teszi ki annak a 3 gyerekét, hogy egyik nap még apátokkal élünk egy háztartásban, másik nap már egy nektek vadidegen pasival, mert anyunak kell az "érzelmi" támogatás. Aki 3 gyerekes anya, az gondolkodjon már kicsit, mielőtt egyik f..ról a másikra száll 3 gyereket rángatva maga után. Bár, igen valószínű, hogy nagyon is gondolkodik, és csak azt látja, hogy ez az egyetlen esélye, hogy szabaduljon. Hogy mibe, azt még maga sem tudhatja, hiszen hogy ismerhet ki valakit bármennyire is úgy, hogy házasságban él, és az új kandúrral nyilván sok időt nem is tudott eddig eltölteni, de mindegy is, lényeg, hogy van kivel lelépni, és nem egyedül kell szembenézni az élettel. Rendkívül felelősségteljes döntés...

24: a kerdes az volt hogy a harmincas FIATOK. Marpedig ezesetben nyilvan mindenki a sajat fia erdekeit nezne nem a vadidegen haromgyerekes noet.

De kerdesedre valaszul nem, nem kene egyedul maradnia, de keressen maganak olyat aki szinten elvalt es gyerekei vannak, ugy tobb eselye lesz. Olyannal meg eleve nem tudok szimpatizalni aki megcsalja a ferjet.

Tanulságos volt végigolvasni, lévén bizonyos mértékig hasonló helyzetben vagyok, bár nekem csak egy gyermekem van...

De leírom azért a tapasztalatom, ami szerintem aggódásra adhat okot...

Amikor a házasságom már menthetetlenül megromlott (évekig próbáltam helyrehozni, de egyedül maradtam a törekvésemmel), akkor csak úgy tudtam kilépni, hogy jött valaki "új", aki megadta a kezdőlökést. Gyermektelen, egyedülálló, harmincas férfi volt. Most már utólag úgy látom, hogy tényleg csak megmentőnek használtam, "hídembernek", aki megmutatta, hogy van élet a házasság után is. Nem lett tartós kapcsolat...

Viszont sínre tett, sikerült apránként lefejtegetnem a házasságom kötelékeit, megoldani a különélést, megállni egyedül is a lábamon... Ez beletelt több évbe, de szükséges volt a továbblépéshez.

Így kezdtem újra kapcsolatba. Az új párom is harmincas, gyermektelen... tisztában vagyok vele, hogy a családja nem ilyen társat képzelt el mellé, de immáron tiszta a lelkiismeretem, mert tudom, hogy ezúttal tényleg tiszta lappal indulok, az exemmel rendezett viszonyokkal, a gyermekem is elfogadta az új társam. És tudom, hogy már egészen biztosan nem a "megmentőt" látom benne, hanem tényleg társként tudok rá tekinteni.

A leírt eset sokkal inkább a régi kapcsolatomra emlékeztet, amire egyáltalán nem vagyok büszke, és nem is bizonyult tartósnak. Persze nem biztos, hogy igazam van, hiszen minden helyzet más, de a saját példám alapján így látom.

attól függ.

ha a fiam egy munkanélküli léhűtő lenne, akkor speciel nyugodt lennék, hogy lehúzni legalább nem tudják.

de ha a fiam okos, karrierista lenne, szinte majdnem kizárt, hogy ilyen helyzetben levő nővel komolyabban összejöjjön.

"Együtt él a férjjel, de állítólag már válnak. Viszont a férfit még bőven válás előtt ismerte meg. Miatta válik"

Vagyis a nő már régóta csalja a férjét a fiaddal.

Szép kis "anyuka".

Amúgy miért is gondolom, hogy a fiadnak saját lakása, és jó jövedelme van??!