Szülők, ti mit szólnátok, ha a harmincas fiatok egy háromgyerekes, még házasságban élő nőt vinne haza bemutatni mint a barátnőjét?

Először sokkot kapnék.. de próbálnám nem kimutatni.

És sajnálnám, hogy nem lesz saját unokám... Mert aligha akarna a barátnő válás közepén (remélhetőleg) egy újabb gyermeket szülni majd az én fiamnak.

Aztán egy nyugodt pillanatban beszélgetést kezdeményeznék a fiammal, hogy mégis mit akar az élettől, és ez összeegyeztethető a jelenlegi helyzettel

Ugyanis csak magamból indulok ki és erre is fogom nevelni a most még csak 5 éves fiamat: SOHA, DE SOHA nem kezdünk házas emberrel, és olyannal sem, akinek már van gyermeke. (elvált lehet, csak ne legyen gyereke)

Mert egy ilyen embernek soha nem én lennék az első, hanem a gyereke(i). Ha mégsem a gyerekei az elsők, akkor meg pont ezért nem kéne ilyen ember.

Nekem csak 25 a fiam, de nemigen szoktam semmit szólni a párkapcsolataihoz, hacsak meg nem kérdez.

Eddig kiket vitt?