Dohányzó szülők ti figyeltek a gyerekeitekre hogy ne legyen passzív dohányos?

Igaz, most már én is dohányzok, de amint mi megszülettünk, az egész család csak kint a teraszon dohányzott egy alapos festés-tapétázás után, nagyon maximum a konyhában (könnyen szellőzik). Most már felnőttünk, de ez a szokás megmaradt. :)

20/l

A szüleim cigiztek gyerekkoromban, de még farkasordító hidegben sem a lakásban gyújtottak rá. Soha nem fordult elő, hogy a lakásban vagy a kocsiban cigiszag volna.

Ennek ellenére volt egy 3 év a fiatalságomban, amikor masszívan dohányoztam. Aztán leszoktam. Anya lettem. Már csak nagyjából heti egyszer gyújtok rá, barátok és némi bor társaságában. Otthon, lakásban soha. Előfordul, hogy ha egyedül vagyok, és feszült, tökig lehúzott ablakokkal rágyújtok a kocsiban, de ilyen legfeljebb egy vagy két havonta egyszer van, és soha nem tenném, ha a lányom is a kocsiban ül. De nagy ritkán, ha olyan helyen vagyunk, szabadtéren rágyújtok a jelenlétében (különböző összejövetelek, szabadtéri fesztiválok). A lányom apja nagy dohányos, de kocsiban, lakásban ő sem cigizik.

Mindketten dohányzunk, de figyelünk, hogy a gyerek ne kapjon belőle (meg általában más nemdohányos se a közelben).

A fürdő a kijelölt helyiség, van ventillátor és ablak, jól szellőzik. Fürdetés előtt egy órával nem gyújtunk rá, és alaposan kiszellőztetünk. Dohányzás ellenére vadászkutya orrom van, olyan enyhe szagot is megérzek, amit a többség nem. Így a fürdőt én "előszagolom" és ha teljesen tiszta a levegő, akkor jöhet a gyerek.

Szabad térben olyan volt, hogy babakocsit lefékeztem, én két méterrel hátrébb sétáltam és ott gyújtottam rá. A gyerekre ráláttam, de nem ment rá a füst.

Ha ketten visszük, akkor felváltva vonulunk félre, addig a másik van a gyerekkel.

Autóban nincs dohányzás, ha a gyerek is ott van. Egyszer elaludt a kocsiban, nem akartuk felébreszteni érkezés után. Kiszálltunk, pár métert elsétáltunk, ahonnan még láttuk és ott cigiztünk, beszélgettünk, amíg felébredt.

Gyerekkoromban engem is zavart, hogy anyám az egész lakásban cigizett, ezért se szeretném a saját gyerekemet ennek kitenni. De az utcán nem teszek kerülőt, ha dohányos mellett sétálunk el, az a felhígult dohányfüst két másodpercig nem hinném, hogy káros. Ráadásul a fővárosban élünk, itt csak lélegezni is olyan, mintha napi 1-2 szál cigit elszívna.

Az én szüleim kiskorom óta a lakásban és a kocsiban is cigiznek. Nem is keveset. A tesóm is ràszokott, az ő szobàjàban vágni lehet a füstöt. Én gyűlölöm, mindig szólok, hogy engem zavar a füst a kocsiban, egyedül én nem dohányzom, és jó lenne ha erre tekintettel lennének.

Az én szobàm mindig csukva van, és oda cigivel senki se jöhet be.