Jogában áll anyámnak ennyire beleszólni az életembe?

21 éves lány vagyok, még a szüleimmel élek, mert tanulok és nincs saját keresetem, hogy eltudjak költözni.

Anyámmal viszont egyre rosszabb a kapcsolatom, és egyre többször érzem magam rosszul itthon. Nem vagyok egy bulizós tipus, inkább utazgatni szeretek. Több ismerősöm él külföldön, beleértve a legjobb barátnőmet is, akivel a legtöbbet találkozunk(vagy én megyek hozzá, vagy forditva). De minden egyes utazás előtt veszekednek velem, hogy minek megyek, mit szeretek ott, mi köt oda?(pedig nem megyek sűrűn, volt, hogy félévig egyáltalán nem is mentem). Néha annyira elfajul a helyzet, hogy azt is hozzám vágja, hogy kötözzek oda. Pedig ezen kivűl, szinte mindig itthon vagyok. Itthon még abba is képes beleszólni, hogy mikor egyek, hogy mit. Ha a boltba leakarok menni, mindjárt jönne velem, beleszól abba, hogy miért ezek a barátaim, mért nem itt vannak. Ha valamit véletlen elfelejtek megcsinálni megint üvöltözik velem, pedig be segitek itthon.

Amikor barátnőm eljön(már őt sem látják szivesen), vagy valami ismerősöm, és több napig itt van nálunk, akkor elvárja, hogy az egész családnak én vegyek enni, mert hogy miattam van itt vendég, volt hogy hozzám vágta, hogy az miatt volt több a vizszámla, mert itt volt egy hétig az egyik ismerősöm(ennyire azért nem állunk rosszul.). Én ilyenkor mindig megvettem a kaját szó nélkül, de máskor is be segitettem a családi kasszába. Az utazásaimat az elejétől fogva én fizetem, amikor autóval bevisznek a vonatállomásra a benzint is kifizetem mindig. Iskola mellett eljárok dolgozni, amikor tudok, illetve az ösztöndijamból spórolok össze mindenre. Semmire nem kérek már tőlük pénzt, ruhákra sem évek óta. A sulit is magamnak fizetem szintén az ösztöndijból.(persze még sorolhatnám, hogy mik vannak, de felesleges)

Egyre több a vitánk ez miatt, főleg mióta kicsit önnállóbb lettem és nem úgy csinálok mindent, ahogy ő elvárná.Próbáltam beszélni vele, hogy megértsen, de mindig vita van belőle, és én jövök ki rossznak. Nem birom már, hogy minden mozdulatomat megakarja szabni és irányitani. Nem érzem jogosnak, hogy ennyire megakarja szabni az életemet.

Lehet evvel a helyzettel valamit kezdeni?