Mi baja velem az anyámnak? (bővebben lent)

Amióta lassan a kamaszkorba leptem, anyukám folyton piszkalodik. Érthetőbben: Képtelen vagyok beszélgetni vele, mert mindig masra figyel. Mivel lovagolok, hazaeresem utan mindig eleg nagy sikerelmenyeket tudok mesélni, mert tenyleg jol megy. Ilyenkor húzza a száját, ironikusan "megdicsér", az iskolai eredmenyeimnel is valahogy igy van: Kitűnő tanuló vagyok, kompetencia mereseknel osztályelsőként végzek, az orszag legjobbjai között, de amikor ezt elmondom neki, akkor is lerendeti egy száraz: "Jajj, hagyjuk már!"-al, ami nekem nagyon rosszul esik. Amikor szerelmi bánatom van/volt, azt is egy "Csak ne figyelj rá." mondattal letudja. A lovaglashoz meg visszakanyarodnek egy mondat erejéig: A versenyeimre Sosem jon.

Mivel iskola utan mindig hamarabb erek haza nala, bármennyire bem szeretem a házimunkát, próbálok minnel tobbet megcsinálni, ezt követően annyit vag a fejemhez, hogy megint nem csinaltam semmit. Amikor a barataimrol beszelek neki, forgatja a szemét. Ha Elmegyek itthonról egy kicsit, mondjuk a közeli cukrászdába, játszótérre (nem nagy dolgok) a barátaimmal, hazaeresem utan azt kapom a fejemhez, hogy egesz nap csak szórakozok, semmit sem csinálok. (ritkan megyek el). Imadok táncolni, amikor koreografiakat probalgatok, azt mondja, ne bohockodjak, a legutóbbi neptancvemutaton megkérdezte, hogyan lettem szolotancos. Szoval erdekelne, mi a véleményetek erről, Szerintetek mit csinálok rosszul. (Ami meg lényeges: Van egy hugom, illetve apukám az én partomat fogja, de anyukám ellen esélytelen, én most vagyok 12, gimibe megyek)Ha valamit kihagytam es lényeges lenne, irhatok es barmivel szivesen kiegészítem, vagy ha érthetetlen a fogalmazasom. Koszi elore a válaszokat. ^^