A szuleim elvalnak, mit tudnék tenni?

Szia,nekem is elvaltak a szüleim, de nekünk és föleg nekik jobb volt igy. Megertem h rossz a veszekedest hallgatni stb., de hidd el h egy idő utan meg fogod szokni, es gondolj arra hogy ha ennyire el akarnak válni, akkor biztos h együtt nem érzik jól megukat szoval jobb lesz nekik külön 😊

U.I: a kettő karácson,szülinap nagy hülyeség

Miért válnak? Abból, hogy az egesz család sírt, mintha meg érkeznének valamit.

Nagyon sajnálom am.

Figyelj, a mindennapos veszekedésnél ez sokkal jobb. Lehet, csak időt akarnak, vagy nyugalmat.

Rossz nekik, mert apud is egyedül, stb., viszont ha együtt meg marják egymást, az mennyivel jobb? Semennyivel.

Egyik ismerősömék is hasonlóan álltak. Együtt lakva ölték egymást, lváltak, és azóta baráti viszonyt ápolnak. Ők nem bírtak együtt élni, így viszont remek lett a viszonyuk.

Ismerősöd meg egy tapló.

Te pedig semmit nem tehetsz, segítsd anyudat, apudat is, de ne állj egyikőjük mellé sem, mert az nem lenne fair. LEbeszélni nem fogod tudni őket - nem is kell -, válás után pedig lehet, jobb is lesz, mint előtte.

Nekem is akkor váltak, mikor 13 voltam. Anyám azóta se dolgozta fel, és még most is sokszor sír, apámnak meg rossz, hogy a tesóm és én nem lehetünk vele, csak 2 hetente. Engem még most is megvisel a helyzet, mert folyton veszekednek még így válás után is. De ez személy függő. Viszont ha nagy viták folynak, hidd el, mindenkinek jobb ha elválnak és nem emésztik fel magukat/ egymást. Tapasztalatból mondom. Sajnállak, és teljes mértékben megértelek. Kitartást!

15/l

Régi a kérdés tudom,de ezt azért leírom...Velem is ugyanez volt 2 éve, amikor elváltak. Minden ment...a kertes ház,a jó környék, a barátok,a szüleim házassága,közös ismerősökkel már nem vagyunk annyira jóban,én anyukámhoz kerültem,és amikor apukámmal találkozok már csak veszekszünk...ahogy a tesómmal is minden nap.Én az edzőimtől biztatást kapok,minthogy bántást.Egytől egyig mindegyik kedves,segítőkész.Aki(k) azt mondják hogy kövér vagyok az a nővérem és az apám.10 éves koromig stabil,kiegyensúlyozott életet éltem,nyitott voltam,barátkozó,rengeteg barátom,jó élményem volt, és még kisállataim is.Szinte mindig tudtam beszélni akárkivel,akármikor,minden évben kitűnő voltam,versenyekre jártam,kreatív voltam,YT-oztam,rengeteget olvastam stb. De 2017 nyarán minden megváltozott...AKkor elköltöztünk és mintmondtam,minden ment... Az volt életem eddigi legnehezebb éve.Pozitívan álltam hozzá,de nehéz volt annak maradnom. A suliban se volt könnyebb,a YT csatornámon egy videón 13k megtekintés lett és erről beszélt mindenki hogy milyen gáz videóim vannak,úgy,hogy nem is ismertek...A lány osztálytársaim voltak a legrosszabbak...2 lány volt akik a barátaim voltak,és kedvesek voltak velem,de őket is mindig próbálták a többiek lebeszélni arról hogy velem barátkozzanak.Amikor abba a suliba mentem,valahogy nagyon zárkózott lettem,már nem voltam olyan barátkozó,gondolom ez se tetszett nekik.Nagyon sok sz*rt kaptam a nyakamba,néhányra még most is emlékszek.Egyszer például amikor utoljára láttam a házunkat és egy hétfőt nem voltam,mentem vissza kedden és azt kaptam hogy örültek hogy nem vltam mert nem is hiányoztam. Ez még olyan fél évig ment. Utána kezdtem velük "összebarátkozni" ami annyiból állt hogy kihasználtak.2018-2019 tanévben próbáltam jobban beilleszkedni,ott is sokmindent megéltem már de a régi életemből is megmaradtak barátaim,akikkel a mai napig beszélek,mert azok igaz barátságok. Most az van hogy folyton azt érzem,mindenki jobb nálam,és én soha nem lehetek olyan jó mint ők,én rosszabb vagyok,minden téren.Meg hallgathatom ahogy a barátaim mesélik hogy milyen rossz napjuk van mert nem vitték el őket suliba (300 m-re laknak)...Néha látom bennük a régi énem,mert nekik együtt vannak a szüleik...pl. egy ilyen esetnél,amikor elcipelik őket 300 m-en,régen engem is elcipelnek.Vagy amikor minden hónapba mennek Pestre,stb. Régen én is minden hónapba mentem.Vagy a tanulmányaimamik szintén lecsúsztak a kitűnőről 3-4-re...Azt még mai napig se értem hogy ennyire miért bántottak? Én az újaknak mindig segítettem beilleszkedni.De így alakult az élet,néha a legkisebb dolgokon múlnak a legnagyobb doglok. pl.: Mi lett volna ha előbb elköltözünk,amikor még együtt vannak? Vagy mi lett volna ha kibékülnek? De ilyen az élet.Itt nincs ha,nincs mi lett volna...Mert egy változat van.Akármennyire is el akarod hitetni magaddal hogy az életedet te irányítod,sajnos nem így van.Az élet irányít téged,az életed már meg van írva.Viszont ahogy írtam,apró dolgokon múlnak a legnagyobb dolgok,ezért ha apró dolgokon változtatsz,lehet hogy az egész életeden fogsz.

Na mindegy,mindenkinek megvan a maga története,ez az enyém volt,de ahogy visszanézek rá,azt látom hogy folyamatosan javul és jobb lesz.:) Remélem a te problémád megoldódott már és most nagyon boldog vagy.

Köszönöm annak aki elolvasta,és remélem ezzel a "kis" szöveggel azt sugalltam,soha ne add fel!