Miért lett ilyen apukám? Mit tudok tenni?
Apukám 53, én a 20 éves lánya vagyok. Anyukámmal már háromnegyed éve nem élnek együtt, de az előtte való évek is csak azt jelentették, hogy egy légtérben vannak. Nem szerettem én sem anyukámat, de ez most más tészta. Van egy bátyjám, amit már megértek, hogy Apa nem érez mély kötődést iránta, hiszen teljesen elhidegült tőlünk, hazudozik stb. Sosem volt jó kapcsolatom a bátyjámmal, maximum mikor kisebbek voltunk. Apával mindig is remek volt a kapcsolatunk, kiemelkedően és irigylésre méltóan jó. Mikor anya elment, én hamarabb felépültem, mert én már jó ideje felismertem, hogy valami nem oké. Apa viszont 25 év házasságot tud maga mögött. Segítettem neki a kezdeti szakaszban, mindent megbeszéltünk. Utána még jobb lett a kapcsolatunk. Buzdítottam, keressen magának valakit. Így is tett, és most van egy nagyon kedves barátnője. A barátnőjétől függetlenül, mert a viselkedésének megváltozása még előtte kezdődött. kezdett furcsa lenni. Sokszor csak felszínesen érdeklődik, megtiltja, hogy valaki ide jöjjön. Sok egészségügyi problémám van, műtétek sorozata. Mikor orvosnál vagyok nem mindig kérdezi meg, mi volt, ha meg is kérdezi, akkor is csak felületesen. Jól vagyok-e vagy sem. Volt, mikor a lábamat műtötték, majd velem volt egy ismerősöm ő hozott haza, mert apa nem tudott eljönni a munkahelyéről... Ezt sem értettem, de rendben. A műtét másnapján vissza kellett mennem a kórházba, átkötözésre. Hívtam rögtön a műtétem utána, hogy másnap vigyen el, mert nem tudok menni, átvérzik a kötés. Ő nem tud elvinni, és én miért pattogok. Elsírtam magam, bejöttem a szobába. Majd kitaláltam este, hogy tudnék oda elbuszozni mégis. Hajszárítás közben pedig kérezi fennhangon, hogy fogok oda eljutni. Mondtam halkan, hogy busszal. Ő rámförmedt, hogy ennyire hülye vagyok, ennyire buta, hogy nem jár oda busz, nem bírom felfogni? Mondom oké, hagyjuk ezt (mélységesen megbántott ezzel), majd mondja, hogy ja mindig ezt csinálom, ha valami van amiről nem akarok beszélni, azt mondom, hogy hagyjuk (ő csinálja ezt mindig). Majd másnap elmentem... Utána megsértődtem és 5 napig egy szót se szóltunk egymáshoz. 60 m2 lakásban élünk és nem köszönt. Mikor éppen nyitva volt az ajtó, tiszta vércsepp volt az előszoba. Mondtam neki h vigyázzon, ne lépjen bele. Majd körbement, feltörölte, mondtam, hogy itt még kiborítottam a parkettára egy pici vizet, azt mondta, hogy csak gratulálni tud. és elment. 5 napig nem beszéltünk semmit, nem kérdezte, hogy vagyok...
Tegnap voltam orvosnál, mert valami új betegségem van, hívott engem, végeztem-e már. Mondom igen. Mit mondtak? Nagyon a lényeget mondtam csak el, mert buszon voltam, nem fogok ilyenről ott beszélni, azt mondta, oké, majd akkor itthon. Semmire nem kérdezett rá itthon, állandóan mondja, milyen fáradt. Mindig minden baja van. 5 percenként megávltozik a hangulata, mikor csipkelődünk, 1 perc múlva besértődik és elkezd velem felemelt hangon beszélni, hogy tudjak már viselkedni. Ma takarítás közben odamentem hozzá, hogy kérdezhetek-e valamit. Azt mondta, hogy kérdezzek. De mondom idefordult egy pillanatra. Azt mondta, hogy nem, most takarít.....
Fel vagyok háborodva, hogy egy idióta padló feltörlés fontosabb mint a lánya. Ez csak pár dolog volt.
Múltkor is felhívom, hozzon nekem betétet/tampont nekem a boltból, mert nem tudok megmozdulni annyira fáj. Oké elment, majd felhív, hogy melegítsek neki ételt, mire hazaér. (ingyenes neki a hívás, így ha hazaér pont csak le kell ülnie, és eszünk, ezt így szoktuk)... de nem akkor mikor meg sem bírok mozdulni. Ugyanez a lábammal, nem tudtam menni, majd mondja, h menjek le a boltba. De mondom Apa! FÁJ! Nem tudok menni!! Azt mondta, hogy oké.. menjek le..
Többször mondtam neki, hogy beszéljük meg, leültünk. Megbeszéltünk. Úgy nézett ki, mint aki megérti és felismeri magában, egyszer be is vallotta. Érzéketlen. Barátnője is sokszor megjegyzi neki. Jól elvannak Apa meg a barátnője, de ő nem tartja a barátnőjeként, hanem akivel jl elvan. Apa sosem olyan, hogy megfektet egy nőt, neki nem arra van igénye.
Borzasztóan érzéketlen lett, mindent csak az adott pillanatban lehet neki mondani, különben megsértődik. Senkim nem maradt már.
Mit tehetnék, mi ez? Most is a padlófeltörlős szotrinál, utána megkérdezte, hogy mondjam, mit akartam. Mondome ez most komoly? Ő nem értettem, hogy most mi a bajom. Mondom hagyjuk. AZtáne lkezdett velem kiabálni, jó lenne ha változatnék a viselkedésemen és vegyek vissza a stílusomból. Utána elmondtam neki, mennyire bántott ez. AZt mondta, akkor bántson nem érdekel.. és otthagy.
válasza:Türelmetlenségemből - akár részben szkeptikusságomból - fakad, hogy nem várok a kérdezőre és én is megelőlegezek egy választ.
Én is úgy érzem, kicsit sajnálatod magadat és kifogásokat gyártasz miért is kéne apádnak még 20 éves létedre is a seggedet kitörölnie.
Ha súlyos betegségeid vannak, akkor elnézést, de általában akinek pl. olyan komoly műtétje volt, hogy otthon még ki sem tud poroszkálni egy lábast odarakni melegedni, attól a kórházban sem várják el, hogy saját lábán bemenjen, még ha sajnos a magyar egészségügy súlyos gondokkal is küszködik.
Nyilvánvalóan, ha az embernek gondja, baja van, szeretne első körben a családjára számítani és természetesen nem normális dolog, ha úgy állnak hozzá a családtagok az emberhez, hogy jó, már nem a gép lélegezteti, akkor mehet is a pityu fát aprítani.
Evidens, hogy az ember törődést és megértést vár, igényel. Viszont az emberek könnyen kiszagolják ha valaki túljátssza a szerepet és az állapota nem indokolja a sírást meg a tespedést. Na akkor viszont visszájára sül el minden, mert hirtelen az áldozatból, kihasználós, számító ember lesz a saját családtagjaival szemben.
Nem szerencsés.
Nem ítéllek el, csak mert nem tudom ez e a helyzet, illetve az sem biztos, hogy az ember ennek mindig tudatában van, de ilyenekre nem árt figyelni.
Műtét után pedig mozgás, pár speciális esetet kivéve ahol a szakorvos egyértelműen tiltja azt.
Az emberi szervezet mozgáson alapul, a keringéstől kezdve az izmok, a bélműködés, mozgásigényes. Nem fog ártani neked, ha a fájós lábadat bottal megtámasztva kimozogsz a konyháig.
Nagyon sokszor elbeszélgettem már vele a dolgokról.
Műtétek sorozata hiszti? Mikor valakinek megjön és mozdulni nem tud. Akik ezt írták, nem hinném, hogy nők lennének. Titeket vitt már el a mentő és lógtatok már infúzuón menstruáció miatt?
Nem szoktuk hagyjuk-ozni, nem szoktunk megsértődni, soha nem volt ilyen. Utóbbi 1-2 hónapban jelent ez meg. Én mindenről beszélgetek vele, legmélyebb dolgokról kb. mikor volt utoljára nővel, mit érez. Én voltam mellette mindig, mindig kérdezek róla, mindig megteszem amit kér. Minden héten több órát takarítok , mert neki ez a fontos, elmegyek, intézem az ügyeit, vásárolok, számlákat befizetek. Nagyon rosszul esik, hogy már is azt mondjátok rám, hogy hisztis, pedig minden kérését teljesítem, mindenben ott vagyok mellette, mindenről tudok, és ő is az én dolgaimról. Az, hogy semmiről nem kérdez, érdektelenség, én nem szoktam zaklatni a saját problémáimmal, csaj fáj ha nem kérdez rá. És igen, fáj ha műtétek sorozatába ő "beleunt" mikor nekem fáj mind pszichésen mind fizikailag. Egyetemre járok, kitűnő tanulmányi eredményem van, ösztöndíjamat gyűjtöma továbbtanulásra, saját dolgaimat magamnak intézem.
válasza:Szerintem is nyafogas az egesz. En 20 evesen mar kulon eltem, nem kuldtem senkit boltba (foleg nem egy ferfit tamponert) meg egyedul mentem orvoshoz, nekem is volt mutetem.
Noj fel, ez van, mindenkinek megvannak a sajat problemai, nem mindig erzi apad se, hogy te most eppen rossz passzban vagy, nem mellesleg os egy ferfi, nem is olyan erzekeny a lelki dolgokra, nem lehet vele ugy eldumalni, mintha a legjobb baratnod lenne. Keress mas tarsasagot akinek fontos vagy!
válasza: válasza:Na haragudj, de itt mindenki abból indul ki amit írsz.
Ha nem írod, hogy miket teszel meg, nem írod, mik a konkrét betegségeid akkor tízből kilenc ember igen, hisztizésnek fogja látni az első leírásodat.
Az meg csak a hab a tortán, hogy 20 éves létedre úgy írsz, mint egy 50 éves matróna, hogy neked már nincs senkid stb.
Nem mondták neked a dokik, hogy talán a mentális higiéniaval is kéne törődnöd?
válasza:Talán terhes neki, hogy a 20 éves lánya ennyire nyafka, életképtelen. Nőj fel, ő nem a legjobb barinőd, hanem az 50 éves apád, aki mellesleg most zárta le életének egy 25 évig tartó fontos szakaszát!
Jót tenne mindkettőtöknek, ha bepasiznál.
válasza:Huh, ez nekem egy kicsit meredek, hogy úgy viselkedsz mint ha az apád társa lennél és nem a lánya.
Olyan mint, ha feláldoznád magad apádért és mindent meg akarsz tenni érte.
De ő egy felnőtt ember, te pedig egy felnőtt nő vagy és a magad életét kellene élned, nem apáddal foglalkozni.
talán terhes is ez neki , ezért próbál kicsit "lekoptatni".
Az én apám is élt egyedül, de soha nem érdekelt kivel mennyit szexel stb. Ez nem tartozik egy gyerekre már ne is haragudj.
Keres egy pasit magadnak inkább.
Nem én faggattam erről, ő mondta el nekem. Mert neki van igénye rá. és miért?
Mert EGYEDÜL van !!!
Nem értem, miért mondja mindenki, hogy hisztis vagyok, mert minden létező dolgot én csinálok meg, ami rám vonatkozik, apám válláról is sok súlyt leemelek. Eltart engem és ezt nagyon köszönöm is neki, de az lenne neki a legnagyobb csapás, ha én elhagynám őt. Mert totál egyedül lenne. Totál! Ő jön oda hozzám és beszéli meg a nő ügyeit. Igen, van amikor ennyire magára van hagyva az ember, hogy a lányának mondja el.
Nekem apa a mindenem és mindennél és mindenkinél előrébb van nálam!
Nem tartozik senkire a betegségem, a lábam csak egy kis műtét volt, de a több órás altatásos műtétre nem mondanám, hogy kis miska.
Van barátom, jól megvagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!