Miért lett ilyen apukám? Mit tudok tenni?

Apukám 53, én a 20 éves lánya vagyok. Anyukámmal már háromnegyed éve nem élnek együtt, de az előtte való évek is csak azt jelentették, hogy egy légtérben vannak. Nem szerettem én sem anyukámat, de ez most más tészta. Van egy bátyjám, amit már megértek, hogy Apa nem érez mély kötődést iránta, hiszen teljesen elhidegült tőlünk, hazudozik stb. Sosem volt jó kapcsolatom a bátyjámmal, maximum mikor kisebbek voltunk. Apával mindig is remek volt a kapcsolatunk, kiemelkedően és irigylésre méltóan jó. Mikor anya elment, én hamarabb felépültem, mert én már jó ideje felismertem, hogy valami nem oké. Apa viszont 25 év házasságot tud maga mögött. Segítettem neki a kezdeti szakaszban, mindent megbeszéltünk. Utána még jobb lett a kapcsolatunk. Buzdítottam, keressen magának valakit. Így is tett, és most van egy nagyon kedves barátnője. A barátnőjétől függetlenül, mert a viselkedésének megváltozása még előtte kezdődött. kezdett furcsa lenni. Sokszor csak felszínesen érdeklődik, megtiltja, hogy valaki ide jöjjön. Sok egészségügyi problémám van, műtétek sorozata. Mikor orvosnál vagyok nem mindig kérdezi meg, mi volt, ha meg is kérdezi, akkor is csak felületesen. Jól vagyok-e vagy sem. Volt, mikor a lábamat műtötték, majd velem volt egy ismerősöm ő hozott haza, mert apa nem tudott eljönni a munkahelyéről... Ezt sem értettem, de rendben. A műtét másnapján vissza kellett mennem a kórházba, átkötözésre. Hívtam rögtön a műtétem utána, hogy másnap vigyen el, mert nem tudok menni, átvérzik a kötés. Ő nem tud elvinni, és én miért pattogok. Elsírtam magam, bejöttem a szobába. Majd kitaláltam este, hogy tudnék oda elbuszozni mégis. Hajszárítás közben pedig kérezi fennhangon, hogy fogok oda eljutni. Mondtam halkan, hogy busszal. Ő rámförmedt, hogy ennyire hülye vagyok, ennyire buta, hogy nem jár oda busz, nem bírom felfogni? Mondom oké, hagyjuk ezt (mélységesen megbántott ezzel), majd mondja, hogy ja mindig ezt csinálom, ha valami van amiről nem akarok beszélni, azt mondom, hogy hagyjuk (ő csinálja ezt mindig). Majd másnap elmentem... Utána megsértődtem és 5 napig egy szót se szóltunk egymáshoz. 60 m2 lakásban élünk és nem köszönt. Mikor éppen nyitva volt az ajtó, tiszta vércsepp volt az előszoba. Mondtam neki h vigyázzon, ne lépjen bele. Majd körbement, feltörölte, mondtam, hogy itt még kiborítottam a parkettára egy pici vizet, azt mondta, hogy csak gratulálni tud. és elment. 5 napig nem beszéltünk semmit, nem kérdezte, hogy vagyok...

Tegnap voltam orvosnál, mert valami új betegségem van, hívott engem, végeztem-e már. Mondom igen. Mit mondtak? Nagyon a lényeget mondtam csak el, mert buszon voltam, nem fogok ilyenről ott beszélni, azt mondta, oké, majd akkor itthon. Semmire nem kérdezett rá itthon, állandóan mondja, milyen fáradt. Mindig minden baja van. 5 percenként megávltozik a hangulata, mikor csipkelődünk, 1 perc múlva besértődik és elkezd velem felemelt hangon beszélni, hogy tudjak már viselkedni. Ma takarítás közben odamentem hozzá, hogy kérdezhetek-e valamit. Azt mondta, hogy kérdezzek. De mondom idefordult egy pillanatra. Azt mondta, hogy nem, most takarít.....

Fel vagyok háborodva, hogy egy idióta padló feltörlés fontosabb mint a lánya. Ez csak pár dolog volt.

Múltkor is felhívom, hozzon nekem betétet/tampont nekem a boltból, mert nem tudok megmozdulni annyira fáj. Oké elment, majd felhív, hogy melegítsek neki ételt, mire hazaér. (ingyenes neki a hívás, így ha hazaér pont csak le kell ülnie, és eszünk, ezt így szoktuk)... de nem akkor mikor meg sem bírok mozdulni. Ugyanez a lábammal, nem tudtam menni, majd mondja, h menjek le a boltba. De mondom Apa! FÁJ! Nem tudok menni!! Azt mondta, hogy oké.. menjek le..

Többször mondtam neki, hogy beszéljük meg, leültünk. Megbeszéltünk. Úgy nézett ki, mint aki megérti és felismeri magában, egyszer be is vallotta. Érzéketlen. Barátnője is sokszor megjegyzi neki. Jól elvannak Apa meg a barátnője, de ő nem tartja a barátnőjeként, hanem akivel jl elvan. Apa sosem olyan, hogy megfektet egy nőt, neki nem arra van igénye.

Borzasztóan érzéketlen lett, mindent csak az adott pillanatban lehet neki mondani, különben megsértődik. Senkim nem maradt már.

Mit tehetnék, mi ez? Most is a padlófeltörlős szotrinál, utána megkérdezte, hogy mondjam, mit akartam. Mondome ez most komoly? Ő nem értettem, hogy most mi a bajom. Mondom hagyjuk. AZtáne lkezdett velem kiabálni, jó lenne ha változatnék a viselkedésemen és vegyek vissza a stílusomból. Utána elmondtam neki, mennyire bántott ez. AZt mondta, akkor bántson nem érdekel.. és otthagy.