Szerintetek kinek van igaza? Nekem vagy a szüleimnek?

Külföldön élek 5 hónapja a szüleimnél. Most fejeztem be a sulit és próbálok a saját lábamra állni, nem a nyakukon lógni. Dolgozom és havonta 60ezer forintnak megfelelő összeget adok azért cserébe, hogy itt lakhatok. Bár saját szobám nincsen, a nappali-konyha egyben van és ott kell aludnom, tehát nem szobát bérlek tőlük. Ebben a 200 euróban benne van minden fogyasztásom, a kaja is. (AZ albérlet rezsivel együtt kb 400-450 euró és 4-en lakunk itt). Legalábbis így beszéltük meg. Viszont mostanában feltűnt, hogy állandóan leküldenek boltba és 5-10 eurókat simán elköltök ott. Amikor szóvá tettem, hogy nem így beszéltük meg, akkor összevesztek velem, hogy milyen nagyképű lettem és ha 3 eurón így felkapom a vizet, elköltözhetek nyugodtan, ennyi pénzért úgysem bérlek lakást és hálás lehetek nekik. Hozzáteszem, hogy anyukámnak minden hónapban több száz eurót kölcsön kellett adnom, sőt szó nélkül kivett a pénztárcámból és "kölcsön vett" egy is pénzt és amikor ezt szóvá tettem, hogy ezért tartom a kártyámon a pénzem, akkor letagadta. Szóval a szüleim zsugorinak és nagyképűnek tartanak, amiért nem akarok többször kölcsönadni nekik és nem akarok többet fizetni, mint amiről szó volt. Én meg úgy érzem, hogy lehúznak és így semennyit nem tudok spórolni. Már rég élném a saját kis életemet, ha tehetném, de a fejemhez vágták nem egyszer, hogy örüljek, hogy itt lehetek, egyedül meghalnék és fogalmam sincs milyen nehéz az egyedüli élet.

(20 éves lány)