Vagdosom magam. Mégis most mit fog rólam gondolni?

Kb 1 hónapja vagdosom magam, mivel nagyon stresszeltem, és nem volt kihez fordulnom. Izgultam az iskola miatt, és igazából nincsenek barátaim sem. Már 1 hete nem csináltam, és nem is akarom többet csinálni, mert ez sem segít, és csak egy ugyan olyan tini hülyeség mint minden más. Anyám meghalt, apám nem nevel csak a mamám, akinek eleve tönkre vannak menve az idegei, szóval ha akár egy 3-ast is kapok akkor egy hétig is képes nem hozzám szólni. Most úgy nézett ki hogy minden rendbe jön, jobbak a jegyeim, tudok készülni mindenből új lappal. Már most csak ötöseim vannak. Lényegében ma mikor tanultam, mamám bejött hozzám és meglátta a kezemet, és egyből lehordott minden riherongynak, akinek mindene megvan, és itt veri magát. Kaptam egy hatalmas nagy pofont és kiment. Közben persze még mindig csak rajtam csámcsogott hogy ugyan olyan hazug semmirevaló leszek mint apám, mert a múltkori sebeimre azt mondom hogy a bokorba estem... Ha valakivel skypeon beszélek akkor az a baja, mert állítása szerint túl sok barátom van aki belevisz a rosszba, közben pedig nincsenek barátaim, csak az osztálytársaimmal beszélgetek. Nincs időm barátkozni... Mégis most hogy nézzek a szemébe? mit mondjak neki ezek után? attól tartok nem csak egy pofonnal fog zárulni a mai napom, és gondolom hogy ez a csendes időszak több lesz mint egy hét... Tudom hogy hülyeség volt ez az egész, de mindig is nagyon stresszeltem... :'(