Ha egy elvált férfinek a volt felesége meghalt, a gyereküket kötelessége a jelenlegi feleségnek (úgy értem, illik-e neki) befogadni, nevelni és szeretettel fordulni hozzá, ha a volt feleséggel rossz kapcsolata volt?
Ha egy ilyen eset megtörténik, normális, ha a nő nem fordít az új gyereknek megfelelő figyelmet?
Esetleg elfogadható, ha inkább megkéri a férjét, hogy a gyerek a nagyszüleinél (a volt feleség szüleinél) éljen?
Véleményetek szerint jogos egy ilyen helyzetben lévő feleség tiltakozása vagy megvetendő?
Senkinek semmi sem kötelessége, de én megtenném..igaz elvárnám h az apja legalább annyira vegyen részt a gyereknevelésben mint én..miért?? mert a vér szerinti apja, egy férfi aki a saját gyermekével sem törődik, az számomra nem társ..valószínű ha agyerek megszeretne vinném magammal ha lehet, mert egy szerető mostoha több mint egy nemtörődöm apa....
Egy ilyen esetről tudok a családomban..a nagynéném egyik gyereke, nos szóval nem a vér szerinti gyereke..én sokáig nem tudtam, azt hittem h a vér szerinti unokatesóm, de olyan 17 éves korom körül kiderült az igazság..nem, nem volt titkolva, de senkit nem érdekelt, csak egy beszélgetésben hallottam meg..a nagymamám is ugyan olyan volt vele mint a többiekkel, nem lehetett érezni..
Na szóval a a nagynéném összejött egy özvegy apukával, élettársa lett és nyilván a férfi hozta a gyereket is a kapcsolatba..a nagynénémnek két gyereke volt..szóval így éltek pár évig..a gyerekek összebarátkoztak, sőt testvérek lettek, ami napig szeretik egymást..de sajnos a férfiról kiderült h "beteg" ember,a gyerekeivel nem törődött..nagynéném otthagyta,de vitte a lányt is, mivel az unokatestvérem azt kérte h vigye..hozzáteszem nagynéném is akarta, csak mivel nem az anyja ugye, mondanom sem kell az apukát meg egyáltalán nem érdekelte ..azóta is imádják egymást, a nagynéném anyagilag, érzelmileg mindig támogatta, soha nem kezelte másként..a szegény apuka pár évre rá öngyilkos lett, mentális betegsége volt..
Szóval lehet így is..de a legtöbben egy ilyen helyzetben elvárják h a férfi tegyen ki magáért, és ne
csak rátestálja a "gondot", meg h egyből elvárja h az anyjaként viselkedjen, mert az nem megy mindenkinek..
Most a kommentfolyamot nem néztem végig, tehát ha a szituáció pontosítva lett, és nem illik arra, amit írok, bocsi.
Sztem nem mindegy, milyen körülmények között.
Ha a lakás, amiben élnek vagy közös, vagy a férfié, akkor a nőnek sztem nincs joga pampogni, mert benne volt a pakliban az, hogy hozzájuk kerül a gyerek. Feltéve, hogy a gyerek kiskorú persze, és nem pl. egy munkakerülő 37 éves meglett férfi vagy nő :). Az az apa KÖTELESSÉGE. Törvényileg is. Sztem nem nagyon fog egy rendes apa (de akár egy kevésbé rendes, aki fosik attól, mit szólnak mások, sem) egy erkölcsileg ilyen támadható dolgot tenni csak egy p...i kedvéért.
Ha a lakás a nőé, akkor mondhatja, hogy bocs, de ide nem szeretném befogadni a gyereket. Mondjuk akkor egy igazi APA inkább szakít a nővel, és elköltözik vhova máshova, akár albérletbe, a gyerekkel együtt.
64. vagyok
Azt hozzátenném azért, hogy azt viszont nem lehet elvárni, hogy ő nagyobb részt vegyen ki a gyereknevelésből és hogy fényesre nyalja a kölök popiját.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!