Ha egy elvált férfinek a volt felesége meghalt, a gyereküket kötelessége a jelenlegi feleségnek (úgy értem, illik-e neki) befogadni, nevelni és szeretettel fordulni hozzá, ha a volt feleséggel rossz kapcsolata volt?

Nem baj ha zavar más gyereke, de akkor nem kell apukát választani férjnek. Akinek gyereke van azt már el kell fogadni úgy, hogy csomagban van, akihez járnak kis tartozékok.

Ha az anya meghal, akkor egyértelmű, hogy az apa felelőssége a gyerek nevelése (hiszen ők csinálták meg), nem nagyszülőé, szomszédé vagy a sarki zöldségesé. Az új feleség ezt vagy elfogadja, vagy összepakol és keres olyat, akinek nincs gyereke.

Én is elváltam, egyértelmű, hogy aki az én párom akar lenni annak el kell fogadnia, hogy a gyerekeim velem vannak és azoknak van egy apjuk, akivel tartják a kapcsolatot. Akivel most kezdek összegabalyodni az szintén elvált, a gyerekekkel még nem találkoztam csak fotón láttam őket, de számomra az az alap, hogy ők az apukával együtt járnak. Vagy elfogadom őket úgy ahogy vannak, vagy felejtős az egész.

Azért gyerekcentrikusak az emberek, mert a gyerek nem egy plüssnyuszi amit ide-oda lehet dobálni, az egészséges testi-lelki fejlődésüket a szülőknek kötelességük biztosítani ha már megcsinálták őket. Nem kötelező szaporodni, de ha megtette az ember, akkor az kötelezettséggel jár.

A kérdésben feltett helyzetben csak akkor találom elfogadhatónak, hogy a feleség felvesse, hogy a gyerek a nagyszülőknél maradjon, ha egyértelműen a gyerek fejlődését az szolgálja. Tehát nem az új feleség kényelmét vagy az érzékenységét, hanem mert pl. más városban laknak, a gyereket így nem kellene kivenni a megszokott környezetéből, iskolából, a nagyszülők is képesek nevelni, tehát megvan az anyagi keret és egészségileg is bírják.

Engem anya új férje teljes természetességgel fogadott el, tudomásul vette, hogy anyával való kapcsolatához hozzátartozom. Az idősebb lányaként mutat be, és vele fogok apa-lánya táncot járni az esküvőmön. A vérszerinti apámmal ugyanis elég pocsék a viszonyom, és őt (a mostohaapámat) nagyon jól fogadtam már az elején, pedig tini voltm, mikor belépett az életünkbe.

Ugyanígy anyának is természetes lenne, hogy a (mostoha)húgom hozzánk költözik, ha ne adj'Isten történne valami az ő édesanyjával. Amúgyis rengeteget van nálunk. :)

Szerintem a gyereknek kell lenni az elsőnek. Egy férfi számára is.

"Normális ember nem kiváncsi más kölykére,pláne a mai világban,mikor reggeltől-estig dolgozni kell a megélhetésért."

Szerencsére a világ tele van "nem normális" emberekkel, akik nevelőszülőként vagy örökbefogadó szülőként mindent megtesznek, hogy szeretettel teli otthont és boldog gyermekkort nyújtsanak a "más kölykének".