Akiknek idősebb szülei vannak, azok hátrányként élik ezt meg?

Az én szüleim 40 fölött voltak, mikor születtem.

Őszintén szólva nem tudom, milyen lett volna másként.

Egyértelműen hátrányos, hogy például már az összes nagyszülőm halott.

És mivel több idejük volt rám a szüleimnek, ezért nehezebben önállósodtam gyerekként, és nehezebben illeszkedtem be a közösségekbe - valahogy máshogy gondolkodtam/gondolkozom, mint a kortársaim, nem mindig értem őket. Intellektuálisan nagyon magas elvárásai voltak a szüleimnek, és sokat örököltem az ő depressziós, nehézkes életfelfogásukból, amit szerintem még a sötét sztálinizmusból hoztak (talán... ez is csak egy elmélet).

A szüleim mindig mindenbe beleszóltak, és még most is. De ez inkább talán a jellemükből adódik, nem pedig a korukból.

40 és 52 éves volt a két szülőm, amikor születtem. Az egyikkel nem sok kapcsolatom volt, anyámat nagyon szerettem s ha nem jön egy durva, valószínűleg lelki eredetű betegség, még ma is élne, pedig lassan 40 leszek.

Nem hiszem, hogy a korkülönbség számított volna, inkább a személyiség különbsége, de sok dologban hasonlítottunk, nem alkottunk rossz párosítást otthoni munkákban :)

Sokat tanultam tőle...

Én se leszek fiatal szülő, ha egyszer szülök... De meg is teszek mindent, hogy hosszú, fitt életem legyen, nem igazán tervezem 100 évesen befejezni, még a túrázást sem, nemhogy az életet. Sokat számít az életmód.

36 és 38 évesek voltak a szüleim amikor születtem, én jelenleg 18 vagyok. Már elfogadtam, és nem annyira érdekel, de őszintén kiskoromban valamiért borzasztóan zavart. A 22 fős osztályból rajtam kívül csak 2 gyereknek voltak idősebb szülei, egynek hasonló korosztály, a többieknek pedig mind kb. tízévvel fiatalabb szülei voltak, és mindig nagyon irigykedtem rájuk, és volt, hogy sírtam is, mert biztos voltam benne, hogy ez azt jelenti, hogy az én szüleim hamarabb meghalnak. Azóta már beláttam, hogy ezt nem csak a koruk befolyásolja. Nagyon örülök annak, hogy legalább nincs semmi káros szenvedélyük, és hogy egyelőre nincsenek egészségügyi problémáik.

Apuval nagyon jól kijövünk, anyuval viszont elég vegyes a kapcsolatunk, teljesen más a gondolkodásmódunk, és ő még teljesen abban a hitben van, hogy gyerek vagyok, majd ha felnövök, akkor másképp fogok gondolkodni (ezalatt olyasmikre gondolok, minthogy szerintem nincs semmi gond azzal, ha valaki 17-18 évesen szexuális életet él, vagy, hogy nem vagyok biztos Isten létezésében...). Szóval azért van egy kis gond, de alapvetően megvagyunk. Viszont mindenképp hátránynak mondanám sajnos. Ezért is szeretnék én minél fiatalabbként szülni.

Anyám 33 volt, mikor születtem, apám 36. Szóval annyira nem idősek... de főleg apámon azért lehetett érezni a kort. Nagyon nem tudjuk megérteni egymást, főleg mert ő alapvetően vidékről származik, egy olyan közegből, ahol bele volt verve a gyerekbe az, hogy a szülő szent, a gyereknek kuss van. Egyszerűen áthidalhatatlan generációs szakadék van közöttünk, és ő nem képes a mai világ szerint élni. Ez főleg abban mutatkozott meg, hogy teljesen más számított neki tiszteletlenségnek, mint ami manapság annak számít. Csodálkoztam, hogy milyen jól elszórakozik a többi osztálytársam a szüleivel, játékosan zrikálják egymást, poénkodnak... ha én ezt meg mertem tenni 1x-2x, még kulturált szinten, azonnal csattant a pofon, meg hogy ilyen tiszteletlenséget szülő felé még nem látott.

Amúgy az alapvetően mindkettejükre jellemző volt, hogy szenvedtek az elfelejtettük, hogy voltunk mi is tinédzserek-effektustól, meg nyilván, fiatalabb szülőkben azért jobban él az, hogy milyenek voltak tinikként, hogy ők is kiakasztották a divatjukkal az idősebbeket. Én még ráadásul nem is nagyon etxrém dolgokban gondolkoztam, de amit fel szerettem volna venni, vagy ahogy hordani szerettem volna a hajam, arra rögtön jött az, hogy mi jobban tudjuk, mi áll jól neked, az osztálytársaidnak nincs ízlése... és ilyen 20-30 éves divatú, unalmas holmikat erőltettek rám, a hajamat nem akarták engedni, hogy leengedve hordjam (sőt, alsótól 11 éves koromig kellett azért harcolnom, hogy megnöveszthessem a hajam, mert ilyen idióta gombafrizurára vágták nem túl lányos arcú kislányként a hajam)... megjegyezném, egyiküknek sincs ízlése, és ha rajtuk múlt volna, zsákruhában járnék egész végig, pedig már tinikoromban éreztem, hogy a túlsúlyomhoz azért tudnék csinosabban is öltözni az XL-es fiúfazonú pulcsin kívül... ha már valamelyik barátom olyan programra hívott, ami nekik gyanús volt azért, mert anno ők nem csináltak olyat, attól tiltottak...

Én anyukám 32 évesen szült meg engem, apukám is ennyi idős volt. Most mindketten 55 évesek, igaz engem ennyiből zavar a dolog hogy késői gyerek vagyok hogy a két idősebb testvérem a bátyám és a nővérem is idősebbek nálam. A bátyám 15 évvel idősebb mint én. Anyukám fiatalon szülte őt meg. A nővérem is 10 évvel idősebb nálam, még előző házasságból vannak a szüleim részéről. Én sokáig nem voltam tervezett gyerek mert nagy szegénységben éltek a szüleim de ugyan akkor mégis csak becsúsztam és tisztességesen felneveltek engem. Mondták hogy nem terveztek mégis jöttem így vállaltak.

Jelenleg már csak én élek a szüleimnél testvéreim elköltöztek. Én 3 éve dolgozom főállásban azért maradtam itt mert itt a nagy ház, apukámnak sajnos tönkrementek az ízületei, így képtelen a fizikai munkára, van állása mint csoportvezető egy gyárban de itthoni munkát, favágást, meg a kerti munka nagy részét már én végzem segítségképp ami csak annyiból jelent nekem hátrányt hogy sokszor a hétvégéimet az itthoni teendőkre kell szánjam és sokszor nem tudok eljárni kikapcsolódni meg a maszek munkákról is le kell mondjak. De nagyon sok pénzt tudok félretenni amiből most kezdtem el esti tagozaton a második szakmám tanulni ennyiből nagy előnyöm van mert tudom fizetni és mellette tudok még dolgozni, és van időm az itthoni teendőkre is. De sok mindenről le kellett mondanom. Anyukám sajnos elég beteges lett az utóbbi 4 évben így őt gyakran én viszem el orvosokhoz főleg messzebbre meg sokszor viszem őt el erre-arra mert nem bírja a hosszú sétákat, vezetni meg nem tud és nem is akar pedig van jogsija. Ennyiből nekem hátrány hogy hamar veszíthetem el őket, elköltöznöm nincs értelme itthonról mert egyedül külön élni nem érné meg nekem főleg hogy tanulásra is kell a pénz. Ha meg összejövök egy lánnyal akkor problémásabb lesz hogy nem fogom tudni hova elvinni ha közösen töltenénk az éjszakát kettesben de most tervezzük apámmal hogy ameddig van pénzünk meg neki is van még annyi ereje addig külön választjuk a nagy házat és két külön kisebb lakást csinálunk hogy mégis legyen külön életem, de ne zavarjuk egymást ha úgy alakulna. De igazából nagyon jól kijövök a szüleimmel, és ez nekem nem hátrány. Annyiból talán picit gond hogy kiskorom óta 35-50 évesek közt nőttem fel általuk mert sokat vittek helyekre mindenhova és ugye ezt szoktam meg. Munkahelyemen is az idősebb kollégákkal jövök ki jobban mint a korombeliekkel.