Mitől függ, hogy melyik gyerekkel kezdenek el kivételezni, és mit lehet tenni, ha már gondokat okoz?

Barátnőm testvéréről van szó.

Tömören borzasztó arrogáns, és nagyképű, csak parancsolva tud beszélni, idegenekkel viszont bűbájosan cseveg, és kacarászik.

Engem már évek óta nagyon idegesít, de barátnőm azt mondta, nehogy rá merjek szólni, mert akkor megharagszik rám (mármint barátnőm).

Ehhez tartottam is magam, egyszer viszont rászóltam, mert megállás nélkül hajtogatta, hogy takarítsunk a konyhában, miközben ő is ott állt. Sírva szaladt a szobájába.

A gond az, ahogy a család kezeli. Nem viccelek, szinte hajbókolva jönnek be a házba ha itthon van, és csak suttogva mernek beszélni, ő meg ilyenkor kijön a szobájából, feltartott fejjel, eltúlozva a lépéseit, és elkezdi ecsetelni, hogy miből jött rá mostanában hogy ő erős jellem, hogy nemes ősei vannak, stb. És ez nem vicc, meg már szerintem nem is rájátszás, ő ezt halál komolyan gondolja. A képességeit túlbecsülik, így azt hiszi magáról, hogy zseni, és mindenben mindig igaza van.

Az a tulajdonsága, hogy szuper módon tudja forgatni a szavakat, és jól tud hazudni, megint a sikerét segíti elő, mert a családban mindenkinek hazudik, hogy jó képet fessen magáról, miközben a hátuk mögött azt mondja, utálja őket.

Páromnak az ellenkező szerep jutott. Ő tartja rendben a házat, ő segít mindenkinek, ha valaki segítségre szorul, el kell intézni valamit. Őt is dühíti a helyzet, de azt mondja, mindig is "ilyen volt".

Engem szerintem már jobban dühít mint őt.

Mégis mi alapján jön létre ilyen helyzet, a családja mi alapján választotta őt, hogy királylánynak nevelik?

És mit lehet tenni, ha nem lehet neki szólni?