Szülők, miért jó ezt csinálni a gyerekkel? (tisztelet a kivételnek)

Szülő vagyok.

Én is elvárom a lányomtól, hogy rendezett, tiszta legyen a közvetlen környezete. Ezzel nem szivatni akarom, hanem ránevelni, hogy ne legyen igénytelen.

A szüleid csak jót akarnak neked, hogy belevésődjön a fejedbe, hogy igenis rendnek kell lenni körülötted. Valóban nem szép dolog hogy kigúnyolnak, viszont arra gondoltál, hogy ha minden nap megcsinálnád, mindent a helyére tennél vissza akkor nem kellene könyörögniük?

Két dolgot kell ilyenkor tudni.

Egyrészt a szülők is emberek. Vannak rossz poénjaik, amikről azt hiszik, hogy jó, pedig nem az. Néha kigúnyolnak másokat, amikor nem kéne. Jófejkedni akarnak mások kárára, és nem veszik észre, hogy nem megy nekik.

Másrészről a szülőkben van egy kényszer (egy jó kényszer), hogy a gyerekeikből olyan felnőtt váljon, aki boldog és kiegyensúlyozott életet tud majd, akkor is, ha már nem velük lesz. Ennek érdekében sok mindenre (próbálják) rákényszeríteni a gyerekeket, ami abban a pillanatban talán nem kellemes (pl. takarítás), de hosszútávon azt a stratégiai célt szolgálja, hogy a gyereknek majdan igénye legyen a rendre és a tisztaságra. És azért ez egyértelműen egy jó cél.

Egyébiránt, pont mert a szülők is emberek, általában lehet velük értelmesen beszélni. Ha azt mondod nekik, hogy "...figyeljetek, valóban nem takarítok állandóan, de, ha megkértek, akkor igen, de ettől függetlenül engem zavar, hogy mások előtt megaláztok...", akkor azon elgondolkoznak. Lehet, hogy ott helyben az asztal alá söprik, hogy "ne feleselj", vagy "ne beszélj vissza", de azért eljut az agyukig.

Végezetül pedig, ha azt akarod, hogy egyenlő partnerként tekintsenek rád, akkor te is viselkedj úgy. Pl egy fenti beszélgetéssel. Higgadtan mondd el, ha valami bánt, vagy valamivel nem értesz egyet.