Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogyan sikerült az elválás a...

Hogyan sikerült az elválás a szülőktől/családtól? Milyen gyakran jársz haza?

Figyelt kérdés

Kérdésem azokhoz szól, akik nemrégiben költöztek el vagy alapítottak saját családot. Mi hárman vagyunk testvérek, és én vagyok a legnagyobb, egyben pedig az első aki kiszállt. Az elválás eléggé gyors lefolyású volt olyan értelemben, hogy férjhezmenetel után néhány héttel el is költöztünk, ráadásul egy másik városba, plusz munkát is kaptam, ami az időm 90%-át lefoglalja,így szinte sose jut idő arra, hogy a szüleimet meglátogassam. Futólag heti szinten találkozom velük, 10 percre be tudok ugrani ha épp arra dolgozik a férjem és van még néhány percünk mielőtt be kell érni munkába, de sajnos az utóbbi hónapokban ennyire redukálódott a találkozás. Időnként lelkiismeretfurdalásom van, mert nagyon várnak haza; én meg nem megyek... Sajnos nehezen összehozható, mert csak vasárnap vagyok szabad, a férjem pedig legtöbb alkalommal hétvégés...


Más is van így, hogy lekiismeretfurdalása van ilyesmi miatt? Hogy ment az "elválás" a részedről és hogy a szüleid/testvéred részérő?


2015. szept. 5. 21:11
 1/5 anonim ***** válasza:
Persze mas is van,igy,én pl.Ez termeszetes.En mondjuk heti egyszer par órára jartam haza,most egy ideje összevesztek az apukámmal es nem beszelunk,de elotte rendszeresen jartam,es persze kevesektek.Nekem mindig lelkifurim volt,nagyon szeretem őket,sokat kaptam toluk.Azt nem tudod megoldani hogy akkor Menj amikor a férjed dolgozik?Legalabb néha,hogy minőségi idot is tolts veluk?
2015. szept. 5. 21:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim válasza:

Ez egy természetes folyamat. Talán idővel könnyebb lesz pl. heti 1 találkozás vasárnapra, én úgy csináltam. Szerintem a legkönnyebben összehozható az lenne ha vasárnaponként felmennél hozzájuk, és a férjed akkor menne amikor van szabad vasárnapja. Viszont ez egy ideig mint írtam nem lesz jobb, hiszen annyi év után most elváltok, de hidd el, majd megszokod. :)


A legjobbakat!

2015. szept. 5. 21:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 A kérdező kommentje:
Én is mindig a vasárnapokban reménykedem, de a nyáron például összesen három alkalommal jött össze, hogy eljussak hozzájuk egyedül. Vagy nekem is be kellett segíteni a munkahelyemen, vagy esküvő volt, vagy épp itthon volt a férjem viszont cserbenhagyott az autónk... Szóval az igyekezetek ellenére is nagyon ritkán jön össze. Ezért is van lelkiismeretfurdalásom, hogy az élet ennyire elsodor és olyan, mintha én meg őket hagynám cserben...
2015. szept. 5. 21:37
 4/5 anonim ***** válasza:

Nálunk nagyon erős családi nyomás volt azon, hogy pár száz méternél messzebb nem költözhetek.

:)

Így napi kapcsolatban vagyunk.

2015. szept. 5. 23:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 gublug ***** válasza:

Anyám szerette volna ha a közelben dolgozom, de 80 km-re sikerült munkát szerezni. Megértette, hogy menni kell, mert értelmes asszony, de a szíve vágyott látni. Szerencséjére nem tudok főzni így hetente kéthetente hazamentem ételért. Amikor egy hónapig nem látott már nagyon várt.

Aztán mondtam neki, hogy felmondtam, és külföldre megyek.

Fél évente lát. Néha skype-olunk.


A kulcs szó itt a: megértés.


A szülőkkel meg kell értetni, ha értetlenek, hogy köszönjük h felneveltek és belédinvesztáltak egy csomót, tiszteled és szereted, de az élet mozgásban van.

Menned kell és meg kell élned. Ha nincs időd hazamenni, akkor nincsen: pofa lapos!

2015. szept. 5. 23:37
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!