Mit tudnánk anyával kezdeni?

Az jó, hogy segíteni szeretnél.

De neked most (és még jó néhány évig) a legfontosabb feladatod a tanulás.

Az legyen az előtérben, minden más csak ezután jöhet.

Dicséretes, de ne vállald túl magad, még véletlenül se menjen a tanulás kárára.

A Te életed most arról kell szóljon, hogy tanulsz.

Ha van fölös időd képezd magad tovább, tanulj nyelvet, később még jól fog jönni.

Nagyon rendes Tőled, hogy segíteni akarsz, de tényleg Te most inkább tanulj.

"Attól még tudnék tanulni, csak nem hatkor, hanem mondjuk ötkor kelnék"

Nos, most leírom Neked az én életemet (dolgozó vagyok): ha 6-kor kell kelnem, az maga a Kánaán :-) ha fél 6-kor, az még mindig jó. Az 5 órai kelés hosszú távon már igen fárasztó, a fél 5-ös meg rövidtávon is. A leggyilkosabb a 4 órás kelés.

és nem, egy 5 órás keléssel nem tudnál ugyanúgy tanulni, mint egy 6 órás keléssel, mert sokkal hamarabb fáradt lennél, kihagyna a figyelmed.

Ha mindenáron segíteni akarsz, akkor a hétvégére időzítsd és próbáljátok meg azt, hogy szombaton amit csak lehet, megcsinálni - hátha maradna vasárnap egy kis idő a beszélgetésre :-)

Pl. szombaton megfőzni 2 napra, stb. )Jó, persze az állatokat nem lehet előre megetetni :D )

Hidd el lesz még idôd az életedben segìteni és támogatni ôket. De mint írták is tanulj! Ameddig lehetôséged lesz rá! Késôbb ezáltal lesz könnyebb az életed és fogsz majd tudni többet segìteni. Ha újra (csak) tanulhatnék összetennén a két kezem. Munka, család mellett már annyira nem egyszerû.

Tanulj!

Csibém, anyáddal csak azt lehet csinálni, hogy elválni tőle a fäszba, és akkor hátha felébredne, hogy ő nem királylány.

Na nem azért szimplán, mert nem dolgozik, az minden családnak a maga döntése, hogy megengedhetik-e maguknak, akarják-e, megfelel-e nekik, hogy az asszony háztartásbeli legyen. Hanem azért, mert ahelyett, hogy nyugodt, biztos hátteret teremtene apádnak a hajtáshoz, neked meg a tanuláshoz, csak a baj van vele, pampog, veszekszik. Magyarul semmire sem jó.