Miért nem értik meg, hogy a viselkedésük csak rosszul esik nekem? Hogyan tudnék változtatni rajta?

Tudom, hogy ez általában így szokott lenni és ezt nem könnyű elfogadni egy szülőnek, de alapjáraton nekem mindig is jó kapcsolatom volt velük, mindig mondták, hogy akármi van, velük beszélhetek róla, mindig mindenben támogatni fognak.

Nos, 1 hete elmondtam nekik, hogy meleg vagyok, és van barátom. Azóta nem képesek velem normálisan kommunikálni, és magamban megkérdőjeleztem, hogy tényleg komolyan gondolták, amikor megígérték, hogy nekik akármit elmondhatok.

Pont nemrég hallottam őket, hogy egymás között is összevesztek. Az egészből annyit sikerült leszűrnöm, hogy anya talán kicsit jobban mellettem áll, mint apám. Az egész veszekedésük arról szólt, hogy apám ismételgette, mennyire nem képzelte volna rólam, én többet nem lakhatom itt tovább, anyám pedig mondta, hogy még csak most fogok leérettségizni, se munkám, se képzettségem nincs még, akármennyire is nem akar elfogadni, nem szeretne kidobni otthonról.

Amikor anya nem volt otthon, apa odajött hozzám, és elkezdett elmondani mindenféle szrnak, és megtiltotta, hogy a barátom még egyszer idejöjjön, és mindenképpen szakítsak vele, mert különben mehetek innen, és nem érdekli, hova. Ráadásul még azt is megtiltotta, hogy anyának szóljak erről. 3 napot adott, hogy mindenféle kapcsolatot megszakítsak barátommal. Ez ma reggel történt, és nem tudom, hogy ebből a helyzetből, hogyan tudnék úgy kijönni, hogy mindenkinek jobb legyen.

A baráti körömben is mindenki tud róla, hogy meleg vagyok, és ők így elfogadnak, sosem tettek rám sem a barátomra egy rossz megjegyzést sem.

Egyébként az ő szülei jobban elfogadják, bár az elején voltak köztük is konfliktusok, de annyira nem fajult el, mint nálunk. Náluk eszükbe nem jutott volna, hogy ezért kidobják otthonról, csak kiakadtak, de a végén megbékéltek vele. Szeretném elérni, ha ez nálunk is ugyanígy lenne.

18/f