A szüleim "túl egyszerűek". Mit tegyek?

Az én férjemnek kettő diplomája van, vezető beosztásban dolgozik. Mégis a sorok között sokszor akkorákat fingik, mintha repedne a valaga. Van amikor szellemes meg is jegyzi az arra közlekedő idegen vásárlónak, hogy ha kedves az élete akkor 2 percig nem megy abba a sorba. Mindezt angyali mosollyal.

A másik kedvenc szórakozása az amikor autóval megyünk, és állunk a piros lámpánál, a mellettünk lévő autó utasainak, kedvesen integet, és mond valami nagy ökörséget. pl:

- HAGYMÁS LÁNGOS!! közben integet..

Vagy átinteget egy vadidegen utasnak hogy

- Hello, haver! Ezer éve nem láttalak. Minden rendben van??

De ugye válaszolni vagy megkérdezni, hogy "ismerjük mi egymást?" már nincs ideje az autósnak mert a forgalom elindul.

Ilyenkor mindig nevet, mert ahogy mondja.

Na ez is 10 percig agyalni fog, hogy ki a franc voltam :)

Mégis ha vendégek jönnek, vagy amikor a lányunk bemutatta a barátját tudunk viselkedni. Nem hozunk szégyent senkire. De tény, hogy nem is vesszük az életet annyira komolyan mint te.

Szóval teljesen mindegy hogy diplomás vagy sem az illető. A viselkedésünk nem papíroktól függ..

Idegenek előtt nem, érdekelne, de h a páromat szeretném bemutatni, akkor már lépnék valamit. De én azt gondolom őket már nem tudod megváltoztatni, tehát nem jutsz előbbre azzal, ha az első találkozásnál moderálják magukat, mert később úgyis ki fog bukni a természetük.

Én inkább a sráccal közölném már az elején, hogy mire számítson. Ha intelligens (mert hát azt ugye nem osztják a diplomával) és szeret téged, akkor teljes mértékben megfogja érteni. Az én párom sem szeret sok dolgot a szüleimben, de tudja, hogy nem velük kell élnie, és a néhány alkalmat kibírja.

Elnézést, de erről kicsit az a komikus jelenet jut eszembe egy Eddie Murphy filmből (nem jut eszembe a címe) mikor haza vitte a bájos csajt a szüleihez vacsorára, és mindenki böfögött, fingott és a szexről beszélt a két öreg az asztalnál :-D Ja és mindenki kövér volt.

Vegyél egy nagy levegőt és fogadd el őket olyannak, amilyenek.

Én is ilyen vagyok, magam érzem nagyon kellemetlenül, ha valaki a társaságomból nem tud viselkedni. A helyzet az, hogy másik kevésbé veszik észre, mint te.

Te olyan vagy amilyen, és inkább légy büszke, hogy a szüleid így is a tanulásodat támogatják. Ha ezt a barátod nem érti meg, igen, klisé, de nem érdemel meg.

Hu, mintha az en szuleimrol beszelnel! Ugyanez van nalunk is, hiaba probalom megertetni veluk szepen, udvariasan, azt hiszik lenezem oket pedig nem, csakhat...

En elfogadom oket ilyennek de olyan ciki mikor apam a buszon elkezd politizalni egy oriasplakat lattan. Es nem tudom egykonnyen leallitani! :( dehat, ok mar sajna nem valtoznak meg, attol tartok.

Azt azonban nem hiszem, hogy a diplomatol fuggene a dolog.