Kissé kezd elegem lenni anyukámból. Többi lent. (? )
Sziasztok.
Én egy 11 éves lány vagyok. Nagyszüleim, és szüleim is őstermelők, van egy csomó fólia, ahol paprikát termesztenek.
Na, ez már nem is baj, de anyuból kezdd elegem lenni.. Nyári szünetben minden egyes nap 5-kor kellett kelnem, kimenni a fóliába dolgozni, gyomlálni, tekergetni, locsolni, ilyesmi. Reggel, este. Ezen időszakok között vagy a szobámban voltam, vagy odakint. Anya erre azzal jön, hogy hogy merek a szobában punnyadni, húzzak kifelé a fóliába dolgozni. Elég "udvariatlan" hangnemben közölte ezt velem, aztán majdnem megpofozott, már emelte a kezét, csak kiszaladtam a szobából. Anya amúgy olyan, hogy ha ő dolgozik, akkor mindenkinek kell.. mikor még suli volt, akkor hazajöttem délután négykor, megírtam a leckét, aztán mentem ki dolgozni. Hétvégén pedig reggel is. Mindig azt mondja, hogy később örülni fogok, hogy "rákészített" milyen lesz majd felnőtt koromban az életem, és majd megfogom köszönni neki. Hát, én nem úgy érzem. Egy kis szabadságom sincs, apával szoktunk néha ketten elmenni otthonról együtt, hogy egy kicsit kimozduljak otthonról. Aput amúgy nagyon szeretem, és ő már rohadt sokat veszekedett anyuval, hogy hogy mer így beszélni velem ( meg vele is, mert anya aput sem kíméli ) meg anya folyton azt hajtogatja, hogy nemigaz, hogy apa nem bír dolgozni.( áh, nagyon nem dolgozik, mikor nyáron, a 35 fokban a fóliában locsol 4 órán keresztül délelőtt, és délután is, hétvégenként meg éjszaka Budapestre felvezet a piacra, hogy eladja a paprikát.. BP elég messze van tőlünk. ) Meg van egy sziámi cicusom, akit pároztattam, a macskát is saját pénzből vettem, a pároztatást is én álltam, én foglalkoztam a kicsikkel, és sikerült eladnom őket, amiből nem olyan kis összeg jött össze, amit persze meg akartam tartani, hisz én én fizettem mindent, én foglalkoztam a macskával, stb.. erre anya elvette azt a pénzt, és elköltötte magának ruhára.. nagyon örültem ám neki :/ Apa mindig azt mondja, hogy imádkozzak, hogy ne nyerjen a lottón, mert akkor elvál anyától, és elköltözik.. ( és ugye nekem anyával kellene maradnom )
Szerintetek ilyenkor mit lehet csinálni? Tehetetlen vagyok ebben az ügyben? Néha már szétrobban a fejem, és este is egy csomót sírok elalvás előtt.. most is csak azért tudok írni, mert anya elfelejtette kikapcsolni a Wi-Fit.. :/
Bocsi, hogy ennyit írtam..
legfontosabb jótanács: az utolsó válaszolóra ne hallgass. ha így cselekszel, egész életedre rokkant maradsz, és ugyanezeket a szörnyű beidegződéseket fogod átadni a saját gyerekeidnek is.
jó lenne megérteni, hogy a diszfunkcionális családokban nem úgy működnek a dolgok, hogy a 11 éves kisgyerek sztrájkolni kezd az anyjának... meg azt is, hogy az ilyen helyzetek kezelésére vannak modern megoldások.
Akkor megpróbálok a talpamra állni és szembeszállni vele. Lesz jópár pofon, az biztos, de nem érdekel. Bármit kiállok már, csak hagyjon kicsit békén engem és aput.
Köszönöm a válaszokat! :)
Várjatok, most összezavartatok :"D
Akkor most nem szabad kiállnom magamért?
De milyen helyzet már ez, hogy egy középkorú nő terror alatt tartja az egész családját, és lényegében munkatáborrá változtatta az otthonukat?
Nyilván itt az apuka hibás alapvetően, mert oké, hogy nőt nem ütünk meg, de szerintem egy normális férfi inkább megüt egy nőt, minthogy hagyja, hogy a nő pofozza és ráncigálja a lányukat.
Konkrétan milyen alapon is tartja terrorban ez a nő a családot? Normális esetben az apukának le kéne kevernie a nőnek egy hatalmas pofont, és helyreállna a rend.
De nyilván ez nem fog megtörténni, úgyhogy jobb híján a kislánynak kell valami ellenállást mutatnia.
Az még egy reális szituáció, ha egy nagydarab részeges férj terrorban tartja a feleségét és a gyermekeit.
De egy középkorú nő?
Én tényleg azt nem értem ebben a történetben, hogy miért engedelmeskedik mindenki ennek a nőnek?
Én nem akarok.. de egyszerűen félek tőle.. :(
Kifogom könyörögni apunak, hogy pofozza fel.. mert egyszerűen nem birom.. :/ majd hozok fejleményeket, ha javult és/vagy történt valami..
Köszönöm szépen a válaszokat! ^^
"De milyen helyzet már ez, hogy egy középkorú nő terror alatt tartja az egész családját, és lényegében munkatáborrá változtatta az otthonukat?"
- szörnyű helyzet. egy diszfunkcionális család. és ez ellen tenni kell. valóban.
"Nyilván itt az apuka hibás alapvetően, mert oké, hogy nőt nem ütünk meg, de szerintem egy normális férfi inkább megüt egy nőt, minthogy hagyja, hogy a nő pofozza és ráncigálja a lányukat."
- ha ez itt mind igaz, akkor itt mindkét szülő hibás. elképzelhető, hogy az anya nem beszámítható, esetleg mentálisan sérült, akár bolond. nem ismerem a szóban forgó illetőt, nem tudok róla többet. viszont a két szülő verekedése tudod, mekkora lelki sérülést okoz annak a gyereknek, aki ezt végignézni? ebben az esetben az apának kéne kiszállnia, az anyát gyógykezelés alá vetnie vagy végső esetben elválnia, mert noha a bírósági hercehurca megterheli a gyereket, de hosszú távon jobb megoldás, mint hogy 18 éves koráig azt nézze, hogy verekednek a szülei.
"Konkrétan milyen alapon is tartja terrorban ez a nő a családot? Normális esetben az apukának le kéne kevernie a nőnek egy hatalmas pofont, és helyreállna a rend."
- azon az alapon, hogy a nő a családanya. a gyermek számára a nagy, megingathatatlan erkölcsi érzékkel megáldott felnőtt kéne, hogy legyen (kamaszkorban persze ez megváltozik, ezért nem akarok ítélkezni, ugyanis a kérdező épp most lépett be a serdülőkorba, amikor a hormonháztartás megváltozása miatt a nézetei, konfliktuskezelése is megváltozik). nehogy már azt mondd, hogy a családon belüli erőszak az NORMÁLIS ÁLLAPOT? hát hol élünk, a közel-keleten? hordjon mindenki csadort, és ha egy nő ránéz egy idegen férfira, annak vájják ki a szemét? nem. ez a huszonegyedik század. és azt se próbáld nekem bemesélni, hogy a gyerek lelki fejlődésére pozitívan hat, ha azt látja, hogy a családjában verekednek. ja bocs, ezt már írtam.
"De nyilván ez nem fog megtörténni, úgyhogy jobb híján a kislánynak kell valami ellenállást mutatnia."
- nem, a 11 éves kislánynak NEM KELL ellenállást mutatnia, mert ő még csak egy gyerek. nem tudja fenntartani magát, nincs önálló egzisztenciája. de ha valóban szenved ebben a helyzetben, annyit kell tennie, hogy egy tanárral személyesen konzultáljon. a tanárok tanulnak pszichológiát az egyetemen, és még ha ők maguk nem is tudnák megoldani a helyzetet, biztosan tudnak segíteni a gyereknek, hogy kihez forduljon.
a kérdezőnek, még egyszer, de nem lehet elégszer hangsúlyozni:
MINÉL HAMARABB KONZULTÁLJ EGY MEGBÍZHATÓ TANÁRODDAL!!!
főként az osztályfőnöködet ajánlom. higgy nekem, ez az egyetlen járható út, ha most valóban szenvedsz ettől a helyzettől, de nem szeretnéd, hogy érzelmi-lelki rokkanttá válj 18 éves korodra.
"Kifogom könyörögni apunak, hogy pofozza fel.. "
lehet, hogy te már most lelki károsodott vagy...
mondom még egyszer, utoljára, hátha eljut hozzád:
TANÁRRAL BESZÉLNI! OSZTÁLYFŐNÖKKEL, VAGY OLYANNAL, AKIBEN MEGBÍZOL!!!!
"viszont a két szülő verekedése tudod, mekkora lelki sérülést okoz annak a gyereknek, aki ezt végignézni?"
Igen, abban az esetben, ha két szeretett szülő veszekszik/verekszik egymással. Ebből a történetből világosan lejön, hogy a kislány az apját szereti, az anyját meg utálja, mert egy pszichopata.
Nyilván nem azt mondom, hogy az apuka verje agyon az anyukát, de szerintem egyetlen pofon belefér, hátha attól észhez tér az anyuka. De tudod mit?
Ne pofozza fel! De a gyerekét igenis kutya kötelessége megvédeni. Hagyja, hogy az anyuka pofozza, rángassa, dolgoztassa a gyereket, nehogy balhé legyen.
"azon az alapon, hogy a nő a családanya. a gyermek számára a nagy, megingathatatlan erkölcsi érzékkel megáldott felnőtt kéne, hogy legyen"
Hát, de nem az! Utálja a kislány az anyját.
"nehogy már azt mondd, hogy a családon belüli erőszak az NORMÁLIS ÁLLAPOT?"
Én egyetlen egy pofont javasoltam, nem állandósult családi erőszakot. Mellesleg a családi erőszak nem egy pofon, hanem az, amit az anyuka most csinál.
"nem, a 11 éves kislánynak NEM KELL ellenállást mutatnia, mert ő még csak egy gyerek. nem tudja fenntartani magát, nincs önálló egzisztenciája."
Miért, ha a gyerek nem dolgozik, az anyuka majd kirúgja otthonról, hogy menjen világgá. Mondjuk apuka ezt is biztos hagyná, de ezt abszolút nem teheti meg.
"a tanárok tanulnak pszichológiát az egyetemen, és még ha ők maguk nem is tudnák megoldani a helyzetet, biztosan tudnak segíteni a gyereknek, hogy kihez forduljon."
Én erősen kétlem, hogy ezt a szituációt külső segítséggel meg lehet oldani. Legjobb esetben fel lehet jelenteni az anyukát bántalmazásért, őrültnek nyilvánítani és bevitetni a zárt osztályra. Csak sajnos ez se olyan egyszerű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!