Kissé kezd elegem lenni anyukámból. Többi lent. (? )
Sziasztok.
Én egy 11 éves lány vagyok. Nagyszüleim, és szüleim is őstermelők, van egy csomó fólia, ahol paprikát termesztenek.
Na, ez már nem is baj, de anyuból kezdd elegem lenni.. Nyári szünetben minden egyes nap 5-kor kellett kelnem, kimenni a fóliába dolgozni, gyomlálni, tekergetni, locsolni, ilyesmi. Reggel, este. Ezen időszakok között vagy a szobámban voltam, vagy odakint. Anya erre azzal jön, hogy hogy merek a szobában punnyadni, húzzak kifelé a fóliába dolgozni. Elég "udvariatlan" hangnemben közölte ezt velem, aztán majdnem megpofozott, már emelte a kezét, csak kiszaladtam a szobából. Anya amúgy olyan, hogy ha ő dolgozik, akkor mindenkinek kell.. mikor még suli volt, akkor hazajöttem délután négykor, megírtam a leckét, aztán mentem ki dolgozni. Hétvégén pedig reggel is. Mindig azt mondja, hogy később örülni fogok, hogy "rákészített" milyen lesz majd felnőtt koromban az életem, és majd megfogom köszönni neki. Hát, én nem úgy érzem. Egy kis szabadságom sincs, apával szoktunk néha ketten elmenni otthonról együtt, hogy egy kicsit kimozduljak otthonról. Aput amúgy nagyon szeretem, és ő már rohadt sokat veszekedett anyuval, hogy hogy mer így beszélni velem ( meg vele is, mert anya aput sem kíméli ) meg anya folyton azt hajtogatja, hogy nemigaz, hogy apa nem bír dolgozni.( áh, nagyon nem dolgozik, mikor nyáron, a 35 fokban a fóliában locsol 4 órán keresztül délelőtt, és délután is, hétvégenként meg éjszaka Budapestre felvezet a piacra, hogy eladja a paprikát.. BP elég messze van tőlünk. ) Meg van egy sziámi cicusom, akit pároztattam, a macskát is saját pénzből vettem, a pároztatást is én álltam, én foglalkoztam a kicsikkel, és sikerült eladnom őket, amiből nem olyan kis összeg jött össze, amit persze meg akartam tartani, hisz én én fizettem mindent, én foglalkoztam a macskával, stb.. erre anya elvette azt a pénzt, és elköltötte magának ruhára.. nagyon örültem ám neki :/ Apa mindig azt mondja, hogy imádkozzak, hogy ne nyerjen a lottón, mert akkor elvál anyától, és elköltözik.. ( és ugye nekem anyával kellene maradnom )
Szerintetek ilyenkor mit lehet csinálni? Tehetetlen vagyok ebben az ügyben? Néha már szétrobban a fejem, és este is egy csomót sírok elalvás előtt.. most is csak azért tudok írni, mert anya elfelejtette kikapcsolni a Wi-Fit.. :/
Bocsi, hogy ennyit írtam..
elolvastam.
nos, ha ez nem csak egy egyoldalú leírás, akkor a tiétek egy diszfunkcionális család. anyáddal nem próbáltál meg beszélni? ha az sem hatott, az iskolában egy megbízható tanárral, esetleg az iskolában dolgozó pszichológussal kéne beszélned.
Teljesen igaz az, amit leírtam :(
Apa már magától is elbeszélgetett volna anyuval, de anya mindenből veszekedést csinál, és már fel is pofozta apát. Apa meg nem olyan, hogy felpofozzon egy nőt, egyetlenszer adott egyet anyának, mikor leanyázta aput, mikor a szülei már kiskorában meghaltak :( de anyának semmi se hat, mamát, tatát is kértem már meg, hogy beszéljen velük, arra még annyira se figyelt.. énis próbáltam beszélni vele, de akkor is csak leordít.. apa meg pánikbeteg ráadásul, mert volt egy műtéte, amit elrontott az orvos, és évekig nagyon rosszul volt, azthitte, hogy meg fog halni, és csak én voltam neki, mert anya tojt rá, hogy mi van apával.. akkor apáért sírtam nagyon sokat. Szerencsére jobban van, de még mindig jár orvoshoz, aki azt tanácsolta, hogy ha nem akarja, hogy megint annyira rosszul legyen, váljon el anyától, mert tönkre fognak menni az idegei. Apa még nyugtatót is akart kérni az orvostól, hogy beletegye anya teájába, hátha jobb lesz.. de azt meg az orvos ellenezte.. és én már inkább apát sajnálom, nem is magamat, félek, hogy megint beteg lesz :(
Állj neki ellent!
Reggel 5kor ha felkelt, küld el a francba.
Ha megpofoz, pofozzon, kényszeríteni úgyse tud, hogy kint dolgozz. Nyilván nem tesz rád bilincset, és nem köt ki a karókhoz.
Apukáddal fogjatok össze, és szisztematikusan mondjatok neki ellent, hogy öntözze ő a hülye paprikáit.
Már próbáltam ellent állni neki, de kirángatott a szobámból. Szó szerint. És nem hazudok..
Lehet viszont, hogy apuval együtt megpróbálunk már valamit, hogy normálisabb legyen.. ha egyáltalán lehetséges ez.
ehhem, én csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ez az egész elég súlyos, és nem vagyok benne biztos, hogy erre az oldalra kéne írnod. vannak erre a célra kialakított lehetőségek. mondom, megbízható tanárral beszélj, iskolaorvossal, pszichológussal.
ha van családon belüli erőszak is, ahogy írod, akkor minél előbb. és lehetőleg ne mondd el ezeket másoknak.
Rángasson ki. És aztán? Odarángat a fóliasátorba, a kezedbe nyomja a slagot, és utána meg a kezedet rángatja, hogy locsolj? Utána meg a kezedbe tesz egy kapát, és a kezedet rángatja, hogy kapálj?
Tudom, hogy a Te helyzetedből most nem úgy tűnik, de anyukád valójában semmit nem tud csinálni, ha Te nem akarsz dolgozni. Ad egy pofont, kirángat, megrácingálja a hajad, de munkára nem kényszeríthet.
Ja, és a lényeg, hogy ha ilyet csinál (pofon, rángatás stb.) ne állj vele szóba napokig. Bármit mond, ne reagálj rá! De tényleg ne, semmire! Lehetetlenítsd el, ahogy csak tudod.
Nyilván erre kiabálni meg pofozkodni fog, de majd látja, hogy ezzel sem ér semmit. Ha van lelki erőd, akkor ilyenkor röhögj a képébe!
Az ilyen nem szülő, ki kell készíteni idegileg, különben ő fog téged. Komolyan mondom!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!