Mit tegyek? Anyu folyton beletipor az "álmomba"

14 évesen a kiköltözés témát még tényleg ne erőltesd, főleg anyud előtt. Ki tudja addig mi fog történni. :) De tartsd szem előtt a célt, tanuld a nyelvet, olvass a kultúráról. Ha tényleg szeretnéd, akkor kitartással menni fog. Egyébként én is kapom folyton a bunkó megjegyzéseket emiatt, pedig még csak ki se szeretnék költözni...

"Minden csoda három napig tart." Oké, ez már 4 éve, de ez nem fog tartani örökké... Pl. egyik régi osztálytársam tavaly elkezdett japánra járni, konkrétat nem tudok mondani, de amikor legutóbb láttam, eléggé keserű arca volt.. (a suli mellett lakik). nagyon jó, hogy érdekel téged, de kezdj el más dolgokat is keresni, ami érdekelhet. Szerintem. A japán kultúra meg úgy is érdekelhet, hogy nem tanulsz japánul. Szerintem csak az a baja anyádnak, hogy japánban már csak egy bevándorló lennél erős akcentussal... Ezt egyrészt azért mondom, mert gondolom nem vagy ferdeszemű(ha mégis akkor bocsi XD)Meg a második nyelv amúgy is problémásabb. Én pl. érzem a németen, hogy elég nyögvenyelősen megy (oké, most kezdtem, de akkor is xd), míg az angol sokkal jobban. Nem csak azért, mert 6 éves korom óta tanulom, hanem amit fiatal korában tanul az ember, azt jobban sikerül megtanulni..

Majd kinövöd ezt az anime sületlenséget.

Ha egyszer ki is mennél Japánba, ott csak turistaként látnának szívesen, egyébként nagyon zárkózottak, maguknak valók a japánok, még ha perfektül meg is tanulnád a nyelvüket, akkor se adnának munkát, mert csak egy idegen külföldi lennél számukra. Nem véletlen néznek ezek az ázsiaiak ferde szemmel az emberre. :)

Könnyen lehet, hogy ez csak gyerekes rajongás, de ha megmarad, akkor jelentkezz egyetemen japán szakra.

Szia! Én is azt javaslom tanulj japánul. Ha esetleg elmúlik az érdeklődésed, akkor sem vesztesz egy plusz nyelvvel semmit. Hogy őszinte legyek anyukádat nem értem, mert az csak egy dolog, hogy ő tisztában van vele: az élet ott sem fenékig tejfel. Érthető ha félt, és most még nem akar kiengedni, de azért elég furcsa megjegyzései voltak. Itt most elsősorban a ha felnőttként kimész, többé haza se menj részre gondolok. Teljesen érthetetlen számomra hogy ennyire durván reagálja le. Elmondanám: ha az én lányom lennél, két dolgot tennék: nem szekálnálak, mert itt jön be a "csak azért is effektus", és bár lehet hogy pofátlanság, de a rajongásodat arra használnám, hogy tanulásra ösztönözzelek. Biztatnálak: Ne csak japánul, angolul is tanulj, hajtanálak azért hogy jobb iskolába juss be, jobb képesítést szerezz amivel talán kint is kapsz munkát.Mert ott helytállni nem sétagalopp. A munkamoráljuk olyan, hogy sokszor hét napból hetet dolgoznak ami nem kötelező, de igazából elvárják. (ott ugyanis nem a család, a munkahely az első. Van pár jó blog, kint élő magyarok írják:érdemes lenne elolvasnod.) Az álmodat ne add fel. Sokat változhat a világ mire abba a korba érsz hogy kimehess. Talán kicsit könnyebb lesz kijutnod majd akkor, ha még mindig akarni fogod, és nem találod meg itt, Magyarországon az életcélod addig.

ősi szabály: ha valami nagy dolgot akarsz elérni, SOHA ne beszélj róla másoknak. ötezer okot fognak felhozni, hogy miért nem fog sikerülni, és akkor már tényleg nem fog, mert tudat alatt magad is elhiszed. sok sikert Japánhoz!