Szerintetek a szülőknek, ha terveznek egy nagyobb gyermek mellé kistestvért, meg kell kérdezni a gyereket, hogy mit szól hozzá?

Még az előző vagyok. Egy ideális családban beszélgetnek egymással a családtagok, és nyilván a gyerekkel is, hogy lesz egy tesója, mit szól hozzá, de a döntés a szülőké.

Szülőnek sem olyan egyszerű lenni, mint ahogy a gyerekeke gondolják, ott van ugye kicsik dac korszaka, a tinik lázadás minden ellen, csak mert, hol jobban előjön, hol kevésbé, de a szülőknek sem fáklyásmenet. 12-18 között van sok nehéz pillanat, ami még a legtorleránsabb szülőket is kiakaszt, és ők sem tévedhetetlenek, nekik is meg vannak a saját problémáik.

Én és a tesóm között másfél év van, tehát nem tudom, milyen nagyon kicsi vagy nagy tesónak lenni, viszont van egy 15 évvel idősebb féltesóm, és imádom, felnézek rá.

A tini kor és hormon dömping elmúlik, felnőtt korban örülni fogtok hogy vagytok egymásnak. Persze ideális esetben.

Én 15-18 között rettentő nehezen kezelhető lány voltam, rengeteg balhém volt a szüleimmel, én is világnak mentem 17 évesen, stb.

Ma, minden bajom lenne, ha pár naponta nem beszélgethetnék Anyukámmal egy 15-30 percet. Vele tudok a legőszintébb lenni, de ehhez el kellett hogy teljen 10-20 év.

És nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy szerető családban nőttem fel, akkor is, ha 16 évesen nagypn nagyon nem így gondoltam.

4-es vagyok.

Kérdező, ne keverd egy olvasmányról, eseményről stb. kialakított véleményt egy eldöntendő kérdésről alkotott véleménnyel.:-) Te is tudod, hogy ez csak kötözködés a részedről.

Szerintem a gyerekvállalás két ember döntése, nem tenném egy kamasz gyerek véleményétől függővé. Ha meg nincs ráhatással a döntésünkre, akkor teljesen felesleges abba az illúzióba ringatni, hogy "számít" a véleménye ezügyben. Ennyi erővel akkor a felnőtt gyerekeim is kérjék majd ki az én véleményem, hogy vállalnak-e gyereket? Hiszen rám is kihatással van. Mi van akkor, ha én nem akarok mondjuk 60 éves koromig nagymama lenni? Akkor nem vállalnak majd emiatt babát, csak később? Ugye te is érzed, hogy mennyire nevetséges lenne ez. Na pont ennyire semmi értelme egy kamaszt megkérdezni igyanerről.

A gyerekvállalás nem az a téma, amit egy tizenéves reálisan meg tud ítélni. Ráadásul kérdező kevered a megbeszélés fogalmát a rábeszélésével. A te általad leírt párbeszéd teljesen mindegy, hogy akkor zajlik-e amikor még csak tervben van a kistesó, vagy akkor, amikor már útban van. Ráadásul mi van akkor, ha minden rábeszélés ellenére mereven elzárkózik a gyerek a kistesótól? Akkor nem vállalnál gyereket? Ha ennek ellenére mégis, akkor meg felesleges úgy csinálni, mintha a nagytesó véleménye a legcsekélyebb mértékben is releváns lenne ezügyben. Sokkal rosszabbul fog neki esni, hogy megkérdeztétek ugyan, de magas ívben tojtok rá, hogy mi a válasza.

Tiszta sor,hogy a gyerekvállalás két ember döntése, csak sok szülő elfelejti ezt később. Nézzük csak meg itt is hány olyan kérdés van, hogy az idősebb gyerekkel akarják neveltetni a kicsit, elveszik a tinikorát, automatikusan ingyen babysittert csinálnak belőle egész nyárra...Nekem is volt olyan iskolatársam, akit kivettek a suliból, ha a kistestvérre kellett vigyázni, vagy azt orvoshoz vinni...Na, meg olyan is, akitől elvárták, hogy támogassa a munkabéréből (nem élt otthon, már önálló háztartásban élt a párjával) a kistestvér nevelését...Itt is volt mostanában is olyan kérdés, hogy anyuka szerint természetes, hogy a felnőtt, kisbabás lánya egész nap menjen át az ő lakásukba, hogy a 8 éves elkanászodott, neveletlen testvérére vigyázzon, a saját éltetét, háztartását meg "tegye addig a mélyhűtőbe". Olyanra is emlékszem, amikor a fogyatékos testvért akarták a nyakába varrnai, mert anyuka már nem bírta, és intézetbe adni nem akarta, csak a saját lánya életét tönkretenni vele.

Ha olyan igényei vannak a szülőknek, hogy a nagyobb gyerekre lőcsöljék a saját sülői feladatukat, akkori igenis vonják be a "családtervezésbe" a gyereket is.