Most mit tegyek? Ez így nem mehet tovább.

Folyamatos vitáim vannak már sajnos elég régóta szüleimmel. Van egy bátyám aki elég jól keres, ad haza pénzt és cserébe kivan szolgálva, tálcán viszik a szobájába a kaját. Semmit nem csinál itthon, okádék az udvar, nincs lenyírva a fű, idejéből kitelne. És ezért, hogy én szóvá teszem én vagyok a szánalmas kis 22 éves lány aki majd a saját nyomorából tanul. Ezt édesanyám mondta. Megszoktam, hogy Én vagyok a rossz, de már a barátom elött is szégyenkeznem kell miattuk mert kupi van itthon a szobámon és a fürdőszobán kívül amit használok. Utálok itthon lenni. Elköltözni albérletbe tudnék, de barátommal megbeszéltük, h inkább családi házra gyűjtünk. Egyszerűen belefáradtam, én jövök haza a legkésöbb a munkából és még is azt érzem nekem kell csinálnom mindent, de hiába mert 2 nap múlva szét pakolnak.