Most mit tegyek? Hogyan mondjam el a szüleimnek?
18 éves lány vagyok és a tesztek szerint babát várok. Van barátom, lassan 2 éve együtt vagyunk és ő 28 éves. Ő nagyon szeretne már gyereket tőlem de én kicsit félek, hiszen most jönne az utolsó évem a suliban és most érettségiznék de pont érettségi előtt vagy alatt születne meg valószínűleg. A barátom édesanyja is örülne már neki de az én szüleim nem hiszem. Nem raknának utcára de biztos, hogy megkapnám tőlük... főleg anyukámtól. Sose beszéltünk meg szinte semmit, rengeteg tabu téma van nálunk, ezért is félek beszélni róla. Én nagyon szeretem a gyerekeket és már régóta mondogatom itthon is, hogy ha mégis fiatalon lennék terhes nem vetetném el (egyébként védekeztünk). Bármi történjék is tényleg soha nem fogok gyereket elvetetni. A barátommal szeretjük egymást és én vele terveztem eddig is a jövőmet, olyan terveim vannak amiket vele véghez is lehetne vinni és hasonló tervei vannak neki is. Lenne hova mennem de mégis... félek a szüleimtől. Áprilisban töltöm a 19-et. Orvoshoz el fogok menni, hogy biztos legyen a dolog de szerintem az.
Gondoltam arra, hogy inkább hagyok egy levelet amiben leírom de az se a legjobb megoldás szerintem. Hogyan mondjam ezt el?
válasza:Nekem volt évfolyamtársam, aki érettségi szóbelikor mégse tudott bejönni suliba, mert épp szült. Ez volt 3 éve, azóta nagyon boldogok. Én pl úgy fognám fel, hogy romokban az életem, ha most huszonévesen terhes lennék. :D
Hát nézd, ha úgy érzed, hogy meg tudjátok oldani, stabil a kapcsolatotok, és jó lesz így, akkor fogd a párod, álljatok a szülők elé, és jelentsétek be.
válasza:Ez nagyon komolytalan...
Mégis hogy gondolod te hogy 19 évesen te majd megszülsz egy gyereket ezzel kihagyod az érettségit? Elment az eszed? Érettségi nélkül már sehova sem fognak felvenni!
Az egy dolog, hogy barátod édesanyja MÁR örülne neki, ha lenne unokája, de arra nem gondol, hogy ezzel elszúrja az egész életedet?
A mai világban ENNYIRE normális, hogy egy majdnem 30 éves fazon gyereket csinál egy 18 éves lánynak? Meg vagytok őrülve!! Aztán ha apuci megunja a játszadozást, akkor mielőbb lelép majd aztán annyi a rózsaszín kis kapcsolatotoknak.
Ha a dugáshoz ennyire nagylány voltál, akkor ahhoz is nagylánynak kell lenned, hogy odaállj a szüleid elé, hogy te most inkább majd 40 évesen fogsz érettségizni, mert elszúrtad az egész életed! Az is egy tényező, hogy a gyerek becsúszott, de milyen élete lesz ha az apja lelép, te meg ott fogsz állni végzettség nélkül?? hm??
válasza:Hát eléggé vegyes válaszokat kaptam, de köszönöm szépen mindenkinek. Aztán megy oda-vissza a lepontozgatás.
Van egy telek amit a barátom megvásárolt, azon van egy ház és már egy ideje tervben van, hogy jövőre felújítjuk és beköltözünk miután leérettségiztem. Nyilván tudom, hogy nem a legjobb dolog az, hogy nekem nincs még semmim de ez így alakult. Nem én vagyok az első és nem is az utolsó aki ilyen helyzetbe kerül de igyekezni fogok a gyerek érdekében is. Valamiért mindig is nagyon a szívemen viseltem minden gyerek sorsát és szeretném ha meg tudnék adni majd a sajátjaimnak mindent. Itt nem csak anyagi dolgokra gondolok, sokkal inkább a lelki törődésre hiszen az manapság már a háttérbe kerül. Nem mondom, hogy teljesen felnőtt vagyok mert ez nem igaz, de úgy gondolom vagyok annyira érett vagy nem is tudom minek nevezzem, hogy felelősségteljesen tudjak bánni valakivel, főleg ha saját gyerekről lenne szó. És a páromat is ismerem már annyira, hogy megbízzak benne. Sok dolog történt már ami azt bizonyította, hogy szavahihető. Itt néhányan nagyon könnyen ítélkeztek felette, felettünk de nagy valószínűséggel nem is ismertek minket, annyit tudtok amit fentebb leírtam. Nem tudom mégis miből gondoljátok, hogy le fog lépni vagy megunja és nem fog velünk törődni. Én úgy gondolom, hogy az életkor és a gondolkodás csak egy bizonyos ideig függ össze, hiszen van aki már a 10-es évei elején, közepén képes úgy gondolkodni mint egy felnőtt, viszont néhány 30-40 éves ember is úgy gondolkozik mint egy 10-15 éves. Szóval szerintem ez annyira nem számít. Ha két ember megérti egymást, terveik vannak akkor miért ne?! Csak azért mert mások ezt nem nézik jó szemmel vagy nem tudják elképzelni, hogy ők ilyen helyzetbe kerüljenek? És nagyon sokan nem látnak túl a facebookos, közös tetoválásos, jaj de cukik vagyunk szerelmen. Szerintem teljesen átlagos pár vagyunk. Vidéki életmódot folytatunk ezért nekünk van mit csinálni azon kívül, hogy egész nap netezzünk és unatkozzunk. Na mindegy, azt hiszem már nagyon eltértem a témától csak jól esett leírni és talán így nem ítélkeztek annyira, bár teljesen felesleges most itt magyarázkodnom.
válasza:(8. vagyok megint)
Amit most leírtál az nagyjából el is mondhatjátok a barátoddal a szüleidnek.
Ezekhez a negatív beszólásokhoz sajnos hozzá kell szokni, vagy inkább nem törődni vele, pont azért írtam, hogy a sulit estin folytasd, mert úgy sok itélkező megjegyzéstől kímélheted meg magad. A szüleid reakciója is legyen másodlagos, itt már a saját alakulóban lévő családod az első. A szeretet nem korfüggő, az anyagiak meg... nos, nincs olyan, hogy tökéletes körülmények.
válasza:Igen, az iskolára valami megoldást keresnék mert mindenképpen le akarok érettségizni és tudom nagyon jól azt is, hogy ilyenkor milyen pletykák mennek az emberről és hogy kibeszélik őket. Pedig körülbelül semmit sem tudnak róla.
#16
Nem értem miért bunkózol... Csak tanácsot kértem másoktól akik esetleg átéltek már ilyen vagy hasonló helyzetet. Úgy tudom ez az az oldal ahol ezt meg lehet tenni. De ha ennyire nem tetszik a kérdésem akkor ne is válaszolgass kérlek. Köszönöm.
válasza:A párodnak biztosan van valamilyen mentális zavara. Azt írtad, hogy lassan 2 éve együtt vagytok. Szerinted normális az a 26 éves férfi, aki összejön egy 16 éves serdülő lánnyal?
A szüleid biztos örülni fognak, hogy a semmire szülsz. Semmilyen végzettséged nincs, de még egy érettségid sem. Miből szeretnéd eltartani a gyereket? Vagy az csak a párod dolga lesz? És ha véletlenül meggondolja magát? Szeretetből nem tudsz pelenkát és kaját venni.
válasza: válasza:Kedves kérdező, a dumákkal, pletykákkal nem kell foglalkozni, csak a saját és a családod életével.
Nem látom olyan tragikusnak a helyzetet, mint itt néhányan (ez nem azt jelenti, hogy minden 18 éves lányt gyerekszülésre biztatnék:-)), komoly kapcsolatod van egy normális sráccal, a lakhatás, megélhetés megoldott, egyeznek a céljaitok, elképzeléseitek, innentől kezdve minden egyéb nehézség (pl. a te tanulásod) leküzdhető.
Két ismerősöm is középsuliban szült, anno egy évfolyamtársam is. Hármójuk közül egynek volt komoly kapcsolata az apával, ők a mai napig együtt vannak, mindketten egyetemet végeztek, született (jóval később) még két gyerekük. A másik kettőnek nem volt ilyen sétagalopp az élete.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!