7 éves gyerek még mindig nem alszik egyedül. Normális?
Hát fura nagyon, hogy 7 évesen nem alszik egyedül. Bár így kívülről ez nagyon aranyos, hogy veled akar aludni.
Én biztosan megkérdeznék egy szakembert, hogy ennek mi lehet az oka és hogyan lehet megoldani. Persze ez valóban nem a te dolgod lenne, hanem a szüleidé.
Én anyámmal alszok egy szobába de nem egy ágyon.És csak azért mert apám egy önző féreg és anno kisajátította a szobát,egy büdös tehénsuarlapátoló alkoholista erőszakos állat.De nálatok nem ez van,segíts a csajszinak
12/L
Egy csomó ilyen korú gyermeket ismerek, akik nem akarnak még egyedül aludni. Szerintem semmi természet ellenes, vagy nem normális dolog nincs benne. A helyedben viszont én simán áttenném a szobájába, és kulccsal zárnám a saját szobámat. A többit meg oldják meg a szülők, a gyerek nevelése az ő dolguk lenne, nem a tiéd, ahogy ha a gyerek nem akar egyedül aludni az is az ő dolguk lenne, inkább a szülők szorulnának pszichológiai segítségre, vagy nevelési szaktanácsadásra, de azt nem neked kell feléjük nyújtani, mivel alapból nem fognak úgy se komolyan venni.
Egyébként már bocsi, de 21 évesen suli mellett is lehet dolgozni, akár el is költözhetnél. Ebből kiindulva én is kérdezhetném tőled, hogy vajon normális-e, hogy te még nem akarsz önálló életet élni, de a pasiddal kavarni szülőknél azt, igen? Szóval, ha te már felnőtt vagy, akkor viselkedj is úgy.
Nagyon nem normális ez a dolog. Hogy a szüleid homokba dugják a fejüket, az meg egyenesen felháborít. Egy szülőnek észre kell venni, ha vmi nem stimmel a gyerekkel. És itt rád is gondolok. Nem esik le a 20 fillér, hogy a másik gyerekem igényeit is néznem kéne?!?!?
Nem tudom, hogy 7 évesen milyen eredményekkel lehet a saját szobába beszoktatni, lehet, hogy az iskolai eredményei megsínylik, de el kell kezdeni vmit, az biztos. Először a szüleidnek kellene felébredni a holdkórból, és segítséget kérni. Nem azért, mert beteg a húgod, de ezt laikusok eredményesen, minimális sérüléssel nem fogják tudni végigvinni.(Főleg, hogy észre sem veszik, hogy probléma van)
Ne félj te magad segítséget kérni, és esetleg a szüleid orra aládugni egy tanulmányt, vagy bármi hasonló szakvéleményt, vagy ilyesmit.
Itt főleg az a gond, hogy a szüleid ezt normálisnak tartják, és eszükbe sem jut, hogy megoldják ezt a kérdést. Nekem a fiam ennyi idős, soha fel sem merült, hogy velünk kellene aludnia. Van ágya, van szobája, simán elalszik ott. Én aggódnék, ha nem így lenne. A húgodnak már réges rég egyedül kellene aludnia, sőt, eleve nem lett volna szabad rászoktatni arra, hogy veled aludjon. De ez amúgy a szüleid ügye kellett volna, hogy legyen.
Egyébként meg egész egyszerűen ne hagyd, hogy veled aludjon, egy hétévesnek ez már nem szabad, hogy traumát okozzon. Van saját szobája, van hol aludnia. Majd ha a szüleid megunják, hogy gyüszmékel a lakásban, mert hozzád nem mehet be, akkor kézen fogják, és elviszik a saját szobájába aludni. Nem a te dolgod nevelni, hanem a szüleiteké.
Igen, normális.
Nézzük az ő helyzetét! Nem egy tinédzserről van szó, hanem egy 7 éves kisgyerekről. Nem olyan fú, de rendkívüli, és nem is beteges, ha egy alig iskolás gyerek a tesójánál alszik. Nem ezen fog múlni, hogy majd 10+ év múlva milyen felnőtt lesz belőle.
Nézzük a te helyzetedet! 21 éves vagy, felnőtt, teljesen érthető, ha ebben a korban nem kívánod, hogy folyton a tesód nyakadon lógjon. Egy érett, felnőtt nőnek néha kell az egyedüllét, nagyon nem jó ilyen helyzetben, ha még egyedül aludni sem tud.
Semmi probléma nem lenne, ha azonos korosztály lennétek. De ő még egy kisgyerek, aki ragaszkodik a testvéréhez, te meg jóval távolabbi korosztály vagy, aki már pont, hogy nem akarna a kistesóval együtt aludni meg osztozni a szobán.
Akik viszont rettentően rosszul kezelik a helyzetet, azok a szülők.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat!
Kedves 3.!
Hidd el, nagyon szeretnék önálló életet élni, és nagyon szeretnék elköltözni is. De ennek anyagi vonzata is van. Sokan nagyon könnyen mondják, hogy lehet iskola mellett dolgozni, és elköltözni. Hát megnézem azt, aki talál munkát diákként úgy, hogy hétfőtől péntekig iskolában van, reggel 8-tól ált. délután 5-6 óráig. És az iskolába járás nem csak abból áll, hogy bemegyek reggel, este meg hazaesek, hétvégén meg bulizok... Hétvégén tanulok, hogy meg tudjam írni azt a nem ritkán heti 3-4 ZH-t, illetve levizsgázzak TISZTESSÉGESEN. Nem csak valahogy. Nem büfészakra járok. Úgyhogy hidd el, engem bánt leginkább, hogy nem tudtam még önálló életet kezdeni, de inkább várok még pár évet, és tanulok, amíg megtehetem, minthogy végiggürcöljem az összes továbbit. Egyébként a szüleim nagyon jó fejek, szerencsére ez az egy probléma van csak, ami időről-időre felmerül, és remélem, ezt is sikerül majd hamarosan megoldani. A barátomat, akivel meg itthon "kavarok", nagyon is szeretik.
Fura, hogy most, amikor veled alszik és szüleidnek mondod, hogy ez nem jó, nem gondolnak vissza arra, amikor ők nem tudtak aludni tőle, mert mindig fáradtak voltak...
az nem jó megoldás, hogy miután elalszik, te pedig átmész máshova és lefekszel...
Párszor megcsinálod ezt és lehet hogy megszokná.
Én csak a saját példámból tudok kiindulni. 4.es koromban kaptam meg a saját szobámat, de még pár évig elég sokszor visszajártam aludni anyáékhoz. Pedig olyan szobánk volt/van, hogy van rajta egy ajtó, szóval egy légtér. Teljesen normális lettem, középiskolába koleszos lettem, majd utolsó évben barátnőmmel albérletbe mentünk ketten. Szerintem teljesen normális ha egy 7 éves gyerek fél.
VISZONT a szüleid hozzáállása nem helyes
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!