Édesanyám kikészít! Mit csináljunk, hogy kicsit visszafogja a tempót és ne őt kellejen mindig szentté avatnunk és sajnálnunk?

Együtt élünk a szüleimmel. Igen, tudom, hogy ez nem a legjobb, de édesanyámék kiváló ötlete az volt, hogy az én nevemre veszik meg a házat, szóval most semmi kedvezményt nem tudok igényelni, amit amúgy lehetne és minden pénzem benne van, ők meg még fizetik a hitelt.

Édesanyám amúgy nagyon rendes, de a kor előrehaladtával egyre inkább mártírrá válik. Mindenből azt hozza ki, hogy őt semmibe sem nézzük, pedig erején túl csinál mindent.

Például megbeszéljük, hogy aznap nem főzünk, mert rendelünk valamit, erre főz vagy 3 féle ételt és húzza a száját, hogy mi mégis rendelünk, mert már a teljes család rákészült. Utána legalább egy hétig meg a miért is főzzek én, ha senkinek sem kell szöveg. Ha azt mondjuk, hogy ne főzzön, akkor jön a "hát ennyire rosszul főzök" kezdetű világfájdalom.

Mindent elpakol, ezért soha semmit nem találunk meg, akkor még ő szenved, hogy persze, mert rajta kívül mindenki olyan rendetlen, hogy ő kell, hogy valamit megtaláljunk. Igen, lehet, hogy ez rendetlenség, de nem értem miért kell a szekrényekben mindent heti 2* átrendezni, úgy hogy nem is szól róla. Például a felbontatlan fogkrémek eddig a fürdőszobában voltak a szekrényben, utána kivitte őket az előszobába, majd a spájzba. Tegnap mivel ott sem találtam, megkérdeztem, hogy hol vannak és egy "rendetlenek vagytok" kiselőadás kíséretében elővett egyet a garázsból.

A gyereknevelésbe is beleszól, utána meg fogja a fejét, hogy még ez is az ő gondja.

Mi válik be ilyenkor?