A szülő aki elhagyja a gyermekét miért nem érez iránta felelősséget, szeretetet, bármit? Hisz egy része az életének.

Vannak anyák,akik a gyermekeiket elhagyják , pl. egy uj partner miatt és forditott esetben is.Mégis rosszabb,ha az anya hagyja el a gyerekeit.

Az ilyen anyák kõszivvel rendelkeznek, semmi melegség nincs bennük.

Attól, hogy egy szülő úgy dönt, hogy nem ő neveli tovább a gyermeket, még érezhet szeretetet és felelősséget. Sőt! Ha egy ember képes olyan rálátással lenni a saját állapotára, helyzetére, hogy megértse, a gyereknek jobb lenne máshol, és meghozza ezt a döntést, azzal sokkal jobbat tesz, mintha a saját sorsát rákényszerítené egy gyerekre.

Persze van, amikor valóban csak a felelőtlenség és nemtörődömség vezeti.

Fordított esetben ismerek olyat akinek az anyja ugyan ezek és hasonló okokból, hagyta ott férjét és 6 éves lányát.

Jobban szeretett szórakozni élni a vágyainak és a fa**nak, már bocs az obszcénításért, de ez tény.

Ez a nő már akkor önző volt mikor megszülte a gyereket, és a mai napig nincs róla fogalma, ha jobban válaszokat akarsz tudni, akkor a kedves anyuka/apuka hátterét kell boncolgatni. Többnyire e mögött ok-okozat áll, nincsenek véletlenek.

Szóval anyukának szenvednie kéne évtizedekig csak azért mert Pistike nem akar új apukát? A túrót. Párom szülei elváltak, párom is és a húga is tök jól megvannak. Az én Szüleim együtt vannak ugyan, de nem szeretik egymást és nem boldogok együtt... Mindig is csak a feszültség és a balhé ment itthon. Gyerekként is, és most felnőttként is azt mondom, mindhárman jobban jártunk volna, ha elválnak.

Az az anya meg, aki inkubátorban hagyja a kisbabáját szerintem tiszteletet érdemel, mert egy nehéz döntést hozott, és végül esélyt adott a kicsinek.

Mert az adott szülő nem akarta, hogy a gyerek része legyen az életének.

Nem mindenki álma, boldogsága a gyerek. Sok a nem kívánt terhesség, amit a másik szülő, a nagyszülő, a társadalom stb. érzelmi zsarolása miatt tartanak meg mégis és aztán rájönnek, hogy mégsem kellett volna. A szeretetet, az anyai/apai ösztönt nem lehet és nem is szabad erőltetni. Ha a szülő úgy dönt, hogy nem vállalja a gyereket és a kórházban hagyja, az az ő magánügye és senkinek nem kötelessége magyarázkodni miatta. Sokkal jobb helyen van az a gyerek egy inkubátorban vagy egy kórházban, ahonnan napok múlva örökbe fogadják, mintha hazaviszik és úgy nő fel, hogy őt nem akarták, a kétségbeesett kényszer-anyuka pedig hirtelen depressziójában megölje vagy sorsára hagyja.

Mi történik az ilyen emberek fejében, lelkében?

Valószínűleg az, hogy elrontották az életüket, hogy rossz döntést hoztak és keresik a kiutat. Ami ugyanúgy lehet a gyerek örökbe adása, ha ezt látják megoldásnak.

Valóban létezik olyan, hogy egyes életképtelen, saját akarattal nem rendelkező egyének megházasodnak és gyereket szülnek! Az viszont a lelki retardáltság jele, hogy pöcegödörbe dobsz egy újszülöttet, hogy szó szerint élete első (és utolsó) 10 percét azzal töltse, hogy a sz*rban fulladjon meg! Az ilyet ki kellene végezni, méghozzá ugyanilyen undorító módon! Erre a tettre egy társadalom sem fogadhatna el semmilyen magyarázatot! Aki otthagyja a gyerekét annak ennyi a felelősségtudata! Főleg, ha az anyáról van szó! Az ilyen minek szül gyereket? Ha valakit megerőszakolnak inkább vetesse el, mint hogy egész életében undorral nézzen a saját gyerekére! Az ilyen körülmények közé születő és az ott hagyott gyerek meg egész életében azon gondolkodik, hogy mit vétett, hogy a saját anyja se szereti! Attól valóban nem leszel szent, hogy szülsz egy gyereket, de az a világ legjobb érzése, ha vele lehetsz!

És nem akarok off-olni, de mi van azzal, aki szül egy gyereket és szándékosan mindennek az ellenkezőjét csinálja, mint amit kellene, csak azért, mert a szerencsétlen lányt lett, ő meg fiút akart! És ez az anyja! Példa: volt teje, a kislány mégis tápszert kapott, 3 hónaposan hozzátáplálta (4 hónapos kor előtt még a tápszeres babát se táplálják hozzá, ő még szopizott, mert még nem apadt el a tej teljesen (bár "anyuka" igyekezett)), 9-10 hónapos kortól adható tejtermék (tehéntej még ilyenkor se!), a gyerek 6 hónaposan kapott, 1 éves kortól vihető medencébe (babamedencébe (kivétel a babaúszás), max. 30 fokos víz) erre röhögve bevitte a felnőttmedencébe, a 37 fokos meleg vízbe! És születésétől kezdve (nem túlzok) 10-12 órára lepasszolja a nagynénjének, mert a gyerek mellett nem lehet megfőzni a paprikáskrumplit ( konkrétan ezt)! És az ilyennek, minek gyerek?