Szülők, őszintén! Melyiket fogadnátok el nehezebben?

Egyértelmű, hogy a gyerekem jólétét tartom szem előtt, amit jobban fenyegetne az első "választott" az életmódjával, mint a leszbikusságát érő esetleges atrocitások.

A második opció szimpatikusabb. Semmi problémám a melegekkel, a lányomnak kell boldognak lennie vele - nem a neme számít, hanem a személyisége.

A 2. esetben valószínűleg nem azt vizionálnám magam elé hogyha nem lenne leszbikus akkor ilyen párja lenne. Ez inkább amolyan önámítás vagy önnyugtatás, hogy "nem baj, lehetne rosszabb".

Egyébként mindkét esetben nehéz élete lenne, szóval egyiket sem fogadnám könnyen.

Az 1. fogadnám el nehezebben!

Elfogadnám ha a lányom lezbikus de aggódnék is érte mert a magyarok nem épp elfogadóak.

Esetleg ha máshol élnénk például svédország akkor minden rendben lenne.

Elsőt, egyértelműen. Egy bántalmazó kapcsolatból iszonyatosan nehéz kiszabadulni és ha sikerül is, nyomot hagy az emberen egy életre.

Második lehetőség engem kicsit se zavarna, bennem sose okozott ez a kérdés ilyen iszonyatos lelki törést, mint itt egyesekben. Aki viszont azt mondja, hogy fú de toleráns, aztán oda teszi, hogy "de" meg "kivéve", az nem tudom kit akar becsapni.