Szerintetek egyes szülők miért nem bírnak ki pár órát a gyerekeik nélkül?

Anyámék egy olyan osztálytalálkozót szerveztek, ahol mindenki elhozhatta a gyerekét, amikor a gyerekek többsége 10-15 éves volt - mondván, hogy addigra már úgyis többször hallottak egymás gyerekeiről, legalább egyszer lássák is, és még abban a korban voltak, amikor "össze lehetett ereszteni" őket pár órára és jól elvoltak egymással, amíg a szülők beszélgettek és egyáltalán volt még kedvük eljönni.

Ezt nem tartottam rossz dolognak, engem is elvitt anyám, és nekem is érdekes volt látni azokat, akiket anyám rendszeresen felemleget sztorizgatás közben.

Különben messzemenően egyetértek veled: megértem, persze, ha valaki azért viszi magával a gyereket egy "felnőtt" programra, mert nem tudja kire bízni, de a "csak ő létezik" típusú emberekkel én sem tudok együtt érezni.

Én sem szeretem az olyan anyukákat, akikre szó szerint rá van gyógyulva a gyerek, és nélküle egy tapodtat se sehova. Én 2 ilyen esetet is átéltem, az egyik a nővérem diplomaosztója volt, a másik egy esküvő. Mind a két helyen szinkronban visítottak a babák, szó szerint néha semmit sem lehetett hallani.

Azért egy esküvőre elvinni a gyereket, hogy még ott is körülötte forogjon a világ, és ne a házasulandó pár körül, az már szerintem iszonyatosan pofátlanság. Ha valaki nem képes a gyereke nélkül kimozdulni, az maradjon otthon. Van a gyereknek apja is, nagyszülei is, rájuk is lehet bízni a babát. Vagy fogadni bébiszittert arra a pár órára, vagy ha végképp nem megoldható, akkor például én sem mennék.

Anyum is megmondta, hogy a gyerek nem egy tárgy, amivel dicsekedni lehet, és nem is agár, hogy versenyeztessék, hogy ki az ügyesebb, ki kakilt többet stb. Szóval a kérdezőnek van igaza. Aki nem tud a gyereke nélkül meglenni pár órát, az maradjon otthon. Az ilyen dolgokat, mint az érettségi találkozó, esküvő, stb a gyerek úgysem élvezi, és csak nyűgös lesz, sírni és hisztizni fog, ez pedig a többi ember szórakozását teszi tönkre.

Ez meg a másik dolog, többször hallottam már ezt:

Hol a gyerek?

Az apjával,

RÁ MERTED BÍZNI??

Komolyan aki ilyet kérdez, az normális egyáltalán? Minek házasodnak meg az ilyenek, ha ilyen szinten nem bíznak a párjukban, és még a saját gyerekükre sem vigyázhat az a szerencsétlen férfi soha, mert az anyuka "nem meri" rábízni a gyereket? Az ilyenek szoktak aztán később rinyálni és hisztizni, hogy az apuka milyen tahó és nemtörődöm, hogy nem foglalkozik a gyerekkel. Kérdem én, hogyan vagy mikor foglalkozna, ha a drágalátos anyuka még "rábízni sem meri" a KÖZÖS gyereküket? Nem értem az ilyeneket.

Se érettségi találkozóra, se esküvőre, se semmi ilyesmire nem való kisgyerek. Nem azért, mert mindenki "gyerekellenes", de ezeket a kisbaba úgysem élvezi, úgysem érti, és csak sírni fog, meg haza akarna menni. Csak a többi ember szórakozását, ünnepét teszik tönkre az ilyen anyukák. Ismerősöm is volt terhes, kisbabája van, de ő is megmondta, hogy esze ágába sem lenne azt elvárni, hogy mindenki élete csak a gyereke körül forogjon, és nem is vinné el ilyen helyekre.

Normális anyuka nem hurcolássza állandóan mindenhová magával a gyerekét, mintha össze lennének nőve.

16-os nagyon igazad van. És szerintem pont ezekből az anyákból lesznek az olyan anyák/anyósok akik a 30 éves gyerek életében is Oscar díjas főszerepet szeretnének, megy a meny-pocskondiázás vagy az elbizonytalanítás hogy kislányom, te még olyan fiatal vagy, majd én megmondom hogy kell... És aztán amikor tényleg lejár az anya-karrier, akkor majd jön az unatkozom, nincs semmi programom, szüljetek nekem unokát, unokázni akarok, miért nem költözhetek oda hogy vigyázzak az unokára stb.

Szerintem a jó anya az tud függetlenedni a gyerekétől amikor az 3 éves is meg amikor 18 vagy épp 35.