Többszörös szülőként felfoghatatlan számomra a mai anyák legalább felének hozzáállása gyerekeik boldogulásához. Miért teszitek ezt?

Nekem mindkét szülőm ilyen vaskalapos (55-62 évesek). Amiatt is balhéztak, hogy anno főiskola mellett elkezdtem dolgozni (diákmunka, plusz volt egy év, amikor lazább volt az oktatási rend és csak vizsgázni kellett, akkor egy irodába mentem dolgozni adatrögzítői munkára).

Igazából mindent ők akarnának irányítani. Apám elég jól keres, és kettőjüknek olyan a fizetése, hogy nem nagyon kell számolgatnunk vásárláskor, de nagyon frusztráló, hogy emellett rabnak érzem magam, mert vissza akarnak fogni. Amikor arról volt szó, hogy dolgozni akarok suli mellett, az volt a kifogásuk, hogy miért, hiszen eltartanak. Én értem, hogy szegény családokban nőttek fel, és mennyit küzdöttek ezért, hogy jobb szintre kerüljenek, de úgy érzem, átestek egy másik végletbe.

hm velem is ez volt, visszafogtak, vagyis az egyik szülőm, akinek szava van. ez eléggé kihatott az életemre, és a testvérem életére is.

Akárki akármit mond, nagyon nehéz úgy előrelépni fiatal, tapasztalatlan felnőttként, hogy az, akinél lakik, aki ellátja, nem engedélyezi az előrelépést (abba az irányba, ami neki valamiért nem tetszik).

Így csak egyfele tudtam lépni, ami neki tetszett, és ezzel éveket veszítettem, mert sokára tudtam kikerülni a tőle való anyagi, stb. függőségből.

Ez a "nem engedi" azért megmosolyogtató ám!

Mert aki valóban önálló életre vágyik az lép. És vállalja a konfrontációt. Aki meg siránkozik, hogy "jaaaj, de anyukám megsértődik rám!", az meg nem is vágyik önállóságra igazán.

ja, csak ha egy olyan ember nevelt föl, aki mindig mindenben kontrollált, akkor nyilván nem úgy alakult ki a személyiség.

az nem tudja, akit nem úgy neveltek, hogy ha már valamit arrébb rakott, abból is több órás botrány volt.

könnyű olyannak ítélkezni, akit viszonylag egészséges szülők neveltek, vagy ha nem egészséges, akkor legalább nem túlkontrolláló, uralkodó szülők.

nekem sikerült kilépnem, de nagyon nehéz volt, különösen, hogy egy fiatal ember elég nehezen kezd önálló életet Magyarországon. nem ha még vissza is fogják, meg büntetik az önállósodási törekvéseit.

hidd el, konfrontálódtam én eleget, sírtam, veszekedtem eleget. csak nem könnyű azzal, akitől az ételt kapod.

Aki lepontozgatja a válaszokat, az bizonyára szerencsés, és fogalma sincs, milyen egy ilyen családban élni, ilyen szülőktől függni.

Megjegyzem, az én szüleim kifele teljesen más képet mutatnak másoknak, mint ahogy a szűk családi körben viselkednek, és letagadják azt is, aminek véletlenül mégis volt más szemtanúja is.

Évekkel ezelőtt egy köztük és tesóm között zajlott nagy veszekedés és egy vihar következtében a tesóm életveszélyes balesetet szenvedett, én hívtam a mentőt.