Szerintetek egyes szülők miért nem bírnak ki pár órát a gyerekeik nélkül?
10 éves érettségi találkozó volt. Én furcsának találtam, hogy páran kisgyerekkel, csecsemővel jöttek. Szerintem ilyen alkalomra nem illik vinni a párunkat sem. Persze ezek az anyák úgy viselkedtek, mintha olyan hatalmas nagy teljesítmény lenne a gyerekszülés. Olyan volt az egész, mint valami babazsúr. Mindig sírt valamelyik, alig lehetett beszélni pár szót a másikkal. Volt amelyik nem ment be a wc-be, hanem ott az asztal mellett a széken pelenkázta át, miközben sokan még ettek. És persze az ő gyereke a legügyesebb, mert ő rakta tele a legjobban a pelenkát... Tényleg nem értem miért nem lehet otthon hagyni a kisgyereket az apjával. Vagy a nagyszülőkkel. Ha valaki anya lesz, akkor megszűnik minden más a gyereken kívül? Mert ezekkel másról nem lehetett beszélgetni. És mèg én voltam a bunkó, mert beszóltam hogy ''nem gyereknapra készültem''.
Én is szeretnék pár éven belül babát, de most megijedtem. Mindenki ilyen lesz szülés után? Sajnos a baráti körömben is ezt tapasztaltam. Onnantól kezdve semmi más nem létezett, csak a baba. Van itt olyan, akinek megmaradt a normális élete is amellett, hogy gyereke lett?
Pofátlanság határa
Szaros pelenkát kaja kozbe pakolgatná valaki odamennék és belenyomnám a pofájába
Miért bunkó a kérdező? Azért, mert az érettségi találkozóján beszélgetni szeretett volna a volt osztálytársaival? Te jó ég... Nekem is van gyerekem, de sosem vittem magammal osztálytalálkozóra, eszembe sem jutott. Nem tudom, miért kell így egymás seggében lenni a gyerekkel, mintha nem lenne apja, nagyszülei, akikre rá lehetne bízni pár órára.
Jó, ha nincs, akkor az egy másik dolog, olyankor az ember jelzi, hogy elhozná magával, mert nagyon szeretne eljönni, de nem tudja kire bízni. Ezt nyilván mindenki megérti. De már bocs, a sz*ros pelenkát akkor sem az asztalnál cseréljük, ezt melyik tahó nem tudja?
Gondolom most jól le leszek pontozva, de nem baj, ha a kérdező legalább egyetlen olyan emberrel "találkozik", aki nincs totálisan ránőve a gyerekére. Mondom ezt úgy, hogy tényleg imádom a fiamat, és most várjuk a második babát, akiért két évet küzdöttünk, mert nagyon nem akart összejönni. Ettől még sem őt, sem a nagyot nem fogom magammal hurcolni egy kimondottan felnőtteknek szánt programra, és ebbe senki nem fog belehalni. Aki viszont képtelen 2-3 órát eltölteni a gyereke nélkül, az inkább maradjon otthon.
Jelen:-)
Bevallom, ilyet még nem is hallottam, hogy osztálytalálkozóra gyerekkel érkeznek, nálunk a házastársak se jöttek, én se mentem a férjemére. Ez az egykori diáktársakról és esetleg a tanáraikról szól, nem családi összejövetel.
Az, hogy milyen leszel a baba megszületése után, csak rajtad múlik, senki máson. Az első pár hónapban persze a baba körül forog a világ, főleg az első gyereknél, de nem kell begyöpösödni attól, hogy egy nő anyává IS válik, emellett még sok minden más is van az életben. A barátnőm minden gyereke mellett tanult, míg otthon volt velük, szerzett egy plusz diplomát, egy plusz szakképesítést és egy nyelvvizsgát, emellett eljárt tornázni, színházba, moziba, utaztunk együtt (gyerekek nélkül), stb, én két kicsi mellett doktoráltam. Nem áll meg az élet, csak, ha úgy akarod.:-)
Nálunk direkt az osztályfőnök szorgalmazza, hogy minél több gyereket vigyenek, és meg van sértődve, ha valaki nem viszi el a gyerekét:( Olyanon is megsértődött, hogy valaki azért nem jött el, mert a nemrég született baba még aludt, és nem akarta felkelteni, ezért telefonált, hogy mégsem jön - nem "készült" segítséggel, mert úgy volt, hogy nem lesz rá szüksége:(
De ellenpélda is van:) A legjobb barátnőm külön örül, hogy velem lehet "felnőtt témákról" (is) beszélgetni:)
Nálunk se hozta senki, kivéve, aki terhes volt, de ott hasban utazott a gyerek. :)
Sokaknak volt gyereke, pár szót mindenki beszélt róla, mutatott egy képet, aztán ennyi.
Nekem akkor még nem volt, de most se vinném el, valaki vigyázna rá addig.
Viszont én más programon kaptam már olyan kérdést, hogy "és a gyerek??'. Mondtam, hogy az apjával van. "Rá merted bízni???". Mintha azt mondtam volna, hogy útközben az aluljáróban egy szimpatikus hajléktalan kezébe nyomtam.
Amikor én voltam gyerek, a szüleim engem se vittek ilyen alkalmakkor magukkal. És ettől nem lett semmi maradandó károsodásom. Attól sem, hogy a nyarakat szinte végig a nagyszüleimnél töltöttem falun. Imádtam ott lenni, haza sem akartam menni.
Úgy tervezem, hogy ha majd lesz gyerekem, nem akarok "csak" anya lenni. Nyilván sok minden megváltozik, de nem szeretnék kifordulni önmagamból ez miatt. Szeretnék majd arra is időt szánni, hogy a párommal kettesben is kimozduljunk, illetve barátokkal, barátnőkkel is. És én is arra gondoltam, hogy tovább fogok képezni magam mialatt otthon leszek a babával. Amikor ezeket meséltem a nagycsaládossá vált régi osztálytársaknak, teljesen fel voltak háborodva. Van köztük olyan, aki az egyetemi évek közepén terhes lett, be sem fejezte a tanulmányait, pedig nem egy nehéz szakra járt, azóta 3 évente szült, nem dolgozott 1 napot sem egész életében. Én nem vagyok egy "ős anya" típus, akinek a szaporodás az egyetlen életcélja. Így 30 éves kor körül mertem elgondolkodni azon, hogy most már talán belevághatunk, megvannak az alapok, nem a nagy semmire fogok szülni. Gondolhatjátok, hogy aznap este nem volt nagy sikerem, amikor kifejtettem a véleményemet. Pedig még elég visszafogott voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!