Lenne okom aggódni a lányom miatt?

Szived joga aggodni, de min valtoztat, ha aggodsz? Csak magadat mergezed.

Bizz a lanyodban, es az o donteseben.

És mi a jobb? Ha 10 év múlva 50 éves lesz a férje, akit szívből szeret, vagy ha 10 év múlva egy tönkrement házasság miatt elvált lenne? Csak mert olyanhoz ment hozzá, aki korban lehet, hogy a nem okoz aggodalmat, de nem szerette.

Az apakomplexus meg nem itt kezdődik. Ha apakomplexusa lenne, akkor 26 évesen egy 40 évessel szóba sem állna.

És ha már említetted, 10 év múlva 50 lesz. Az azért nem olyan batár nagy kor ám.

Anya lévén szíved joga aggódni.

Az élet meg majd eldönti, hogy jó döntés volt-e vagy sem nekik.

A barátnőm és a férje között 17 év korkülönbség van, 5 évig bírták együtt, azután kijöttek a nagy korkülönbség hátrányai.

De azért vannak nyilván kivételek is.

Ha aztán mégsem működik, az élet nem áll meg, megy tovább.

Apakomplexusa pedig hidd el, hogy nincs!:)

Köztünk is ennyi év a korkülönbség, de ez már több, mint 30 éve ennyi.

Mikor megszületett a kisebbik lányunk, megkérdezték tőle, a fiad, vagy az unokád? De ezzel ennyi is volt, pedig abban az időben még hamarabb, fiatalabb korban szültek a nők.

Kérdésedre válaszolva: Nincs okod aggódni a lányod miatt. Ő ebben a férfiban találta meg az igazit, talán csak véletlen, hogy melyikőjük hány éves.

Vannak idősebb emberek fiatalos gondolkozással, és az ifjabbak között is akad olyan, aki már megkeseredett, céltalan.

Ne aggódj feleslegesen!

Persze, hogy nem normális, és minden okod megvan az aggodalomra. Lehet ezzel vitatkozni, de ez nem vélemény, hanem tény.

Ugyanakkor te csak a korkülönbséget emelted ki. Ezen kívül lehet még ezeregy olyan tényező és szempont, ami alapján működ_HET_ a dolog. Pusztán a korkülönbség nem leküzdhetetlen akadály, de ebben az esetben MINDENKÉPPEN negatív tényező.

Viszont önmagában nem meghatározó, ha nekik nem probléma.

/A személyes véleményem, hogy tök mindegy mit írogatunk, se te, se mi nem tehetünk semmit, tökéletesen mindegy, hogy mennyire helyteleníted a dolgot, vagy mit írunk mi le ide. Semmin nem fog változtatni. Ugyanakkor én sem örülnék, ha a gyerekem hasonló helyzetbe kerülne, és én is rosszallanám és ellenezném. De ugyebár a probléma nem ez, hanem az, amiért ilyen lett a gyerekem, hiszen végső soron bármennyire is jól meglegyenek, nem ez az ideális kapcsolat vagy családmodell./

Persze mit tudok én? 19 vagyok, ráadásul még csak nem is nő.