Mit tegyek, ha a szüleim szerint egy elkényeztetett, hisztis, sértődékeny idióta vagyok és ki akarnak rúgni itthonról?

Holott szerintem nem vagyok az.

Pl múlt heti vita: el szerettem volna menni egy diákmunka miatt állásinterjúra (hogy váltsak egy stresszeset), mire ordítanak velem, hogy mekkora hülye vagyok, mert dörög az ég és emiatt nem bírtam másik időpontot kérni (egységes volt, mindenkinek azonos időpontot adtak meg). Ebből előjött, hogy egyedül nem tudok egyedül semmit se csinálni, kiszórták a ruháimat a szekrényemből, hogy takarodjak albérletbe, mert eddig ki volt nyalva a se.em is, flegma, hisztis és szemtelen vagyok velük. Holott én néma csendben, rezzenéstelen arccal hallgattam végig a szidásukat, csak a végén elsírtam már magam :(

Tegnapi vita meg az volt, hogy felsöpörtem és felmostam mindenhol és miért aznap tettem, hisz már azelőtti napon kellett volna szerintük.

Próbáltam közönyös arckifejezéssel elkerülni őket, de akkor szerintük csak kihasználom és semmibe veszem a jelenlétüket + "vágom a pofákat".

Próbáltam állandóan mosolyogni és alázatosan segítőkész lenni, ekkor szerintük kiröhögöm és gúnyolom őket és menjek a "..."

Soha nem emeltem fel a hangomat velük szemben, pattanok minden szóra, igyekszem levenni a terhet a vállukról, de szerintük egy életképtelen hisztis liba vagyok.

Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan kéne viselkedni velük?