Szerintetek ez érzelmi zsarolás? Vagy mi ez?

Ez nem feltétlen zsarolás, hanem csak egyszerüen nem tudja egyelöre elfogadni az ötletet, hogy félig-meddig felnöttél.

Éppen ezért nem ártana megbeszélni vele, hogy arra azért készüljön fel, hogy nem maradsz vele akármeddig, idövel saját életed lesz és le fogsz költözni. (Ez így azért is jó, mert lasan azért bejut a tudatába, hogy ez lesz és megakadályozni nem tudja semmi esetre sem)

A témát idönként - ha valami indokolja -, hozd fel többször is, akkor nincs az, hogy "egyik napról a másikra bejelented, hogy el akarsz költözni", hanem lassan szokja a gondolatot.

Ha végképp nem tudja elfogadni, akkor azonak idöbvel nincs más megoldásod, mint akár akarata ellenére is elköltözni.

Amit viszont már most tisztázni kellene vele, az az, hogy a saját ügyeidben neked van döntési jogod, neki már legfeljebb tanácsadás a szerepe.

Igen, érzelmi zsarolás, de az, amit TE csinálsz.

Az élet rendje az, hogy a gyerek kirepüljön, de nem mindegy hogyan. Ha önálló akar lenni, akkor rendben, de ha menekül, és azt vágja a szülő fejéhez, hogy csak kényszerből van vele, akkor az nincs rendben.

Nem tudom, mit szólnál, ha apád meg kipenderítene otthonról, hiszen 20 éves vagy.

Nem érzelmi zsarolás. Őszintén elmondta az érzéseit.

Szerintem az esett neki igazán rosszul, hogy te ezt vita hevében vágtad a fejéhez, kb. azzal a jelentéssel, hogy rossz vele együtt laknod. EZ esett neki rosszul, mert SZERET. Ha kellemes hangulatban arról beszéltél volna vele, hogy lassan a saját lábadra állsz, ki tudnál fizetni egy albérletet és a segítségét kérnéd, hogy menjen el, nézzen meg veled néhányat, mert kíváncsi vagy a véleményére - hidd el, az egész másképp jött volna le neki.

Más kérdés, ha a csúnya összeveszés pont azért volt, mert ellenzi, hogy elköltözz tőle.