A barátom 18 éves lett, de a szülei meg sem köszöntötték, csak "terrorizálják"?

Egy barátomról van szó (tényleg nem rólam, csak nekem panaszolta el ezeket), aki nem lát kiutat a helyzetéböl.

Ma lett 18 éves, a szülei közölték, hogy "elfelejtik" a születésnapját, mert nem olyan, mint amilyen gyereket akartak.

A szülök 60 évesek, rettentö régimódiak sok mindenben, a 18 éves fiúkat csak éretlen kamasznak nevezik, mivel nem azt akarja tanulni, amit a szülök szeretnének, ezért gyerekesnek, felelötlennek mondják.

A barátomnak még van két éve a középiskolából az érettségiig, (évvesztes volt, illetve egy év elökészítöre járt - tehát nem bukott meg). Eddig majdnem kitünö volt, most az utolsó évben viszont sokkal rosszabb lett. Ennek a legföbb oka, hogy lelki problémái vannak. Napi szinten ellenörizni akarják, hogy mikor mennyit tanul - ha nem engedi, akkor szidják, veszekednek vele.

Ha az iskolában valamelyik tanárról nincs jó véleménye, akkor ö tiszteletlen kölyök, stb.

A szülök nem engedik neki, hogy a saját életét élje, a párkapcsoaltába is állandóan belebeszélnek.

Van egy barátnöje, aki most 20 éves, egy ideje nálunk lakik, mert a lány szülei elküldték öt otthonról, most albérletet keres. A közbeesö idöben ott lakik a barátjánál (természetesen belefizet a költségekbe). A szülök beleszólnak kettejük kapcsolatába, ha összekapnak, akkor mindjárt a fiút szidják, hogy megbántotta a barátnöjét.

Nemrég igen komolyan összekaptak, mert a lány olyasmit tett, ami a barátom szerint nem elfogadható - most természetesen nincs köztük túl jó hangulat, a lány állandóan bocsánatot kér és sír órákon keresztül, a fiú szülei öt szidják, hogy miért ilyen kegyetlen a "kislánnyal".

Ezért a barátom most rengeteget van úton a baráti társasággal, igyekszik minél kevesebbet lenni otthon, mert az állandó zaklatás a szülök részéröl és az állandóan síró barátnö teljesen kikészíti.

Most a szülök kitalálták, hogy ha nem "fogad szót", akkor nem adnak neki enni, és mivel zsebpézt sem kap, ezért a barátnöje meg a barátai segítségére szorul.

Eddig úgy volt tervben, hogy ha a barátnö talál megfelelö lakást, akkor együtt költöznek oda, de most ez is bizonytalan lett. A barátom egyre kilátástalanabbnak látja az életét, és különféle kétségbeesett terveket talál ki.

A legpozitívabb ötlete, hogy érettségiig megpróbálja kihúzni és utána külföldre megy, de már voltak öngyilkossági gondolatai is - ezeket ugyan (legalább is latszólag) - sikerült kibeszélni belöle, de ennek ellenére nagyon elkeseredett, nem érti, a szülei miért gyülölik ennyire öt, miért akarak gyereket, ha ennyire nem képesek szeretni öt.

Igazán nem tudom, milyen segítséget várnék, csak erdekelne, kinek mi a véleménye erröl a helyzetröl, mit tehetne a barátom, hogy túlélje a övetkezö két évet anélkül, hogy lecsúszna van komoly baja lenne.