Szerintetek melyik a rosszabb, ha valakit sokat vernek vagy ha sokat terrorizálják lelkileg? (Szülőkre célzok, nem párkapcsolatra. )

Nekem is mindkettőben volt részem, bőven.

A verés egy darabig félelmet, majd gyűlöletet váltott ki belőlem, ez mérséklődött később megvetéssé, undorrá, most már egy ideje semleges a téma. Max. szánalmat érzek, főleg apám iránt, elvégre aki az ütésen kívül máshogy nem tud kommunikálni, azt csak szánni lehet, siralmas egy élet.

A lelki terror más kérdés, igazán túllépni soha nem lehet rajta szerintem, max. letojni, nem foglalkozni a témával, nem beszélni róla, nem emlékezni rá szándékosan. Az élet megy tovább, én élvezem többnyire, és elkerülöm azokat, akik bántottak. Előbb-utóbb vissza fogják kapni ők is kamatostul, így-vagy úgy az élet igazságos.

Lelki terror!!!! Sokkal nagyobbat lehet ütni a szòval...

Nem értek egyet azokkal, akik szerint a testi fenyìtés együtt jár a lelki megaláztatással. Ugyanis vannak szülők, akik nevelési célzattal verik a gyereküket, DE szeretik is egyben a

gyermeket.

A verés nem lelki terror is?Kicsit félelmet gerjesztő,hogy akár rosszul is megüthet és ottmaradok.

Engem vertek és én ettől féltem.Úgyhogy a verés számomra a lelki terror súlyosabb formája.

8-as, azért pár nevelő célzatú atyai pofon és a sokszor ok nélküli verések között nagyon nagy a különbség. Utóbbi esetben én egyrészt nem hiszem, hogy van szeret, másrészt ha van is, NEM ÉR SEMMIT, mert ha valaki dühből, feszültséglevezetésből üti a gyerekét, akkor az a gyerek ezt soha nem fogja teljesen feldolgozni, és a szeretettel sem tud kezdeni később semmit.

Egy atyai pofont meg, ha indokolt, nagy butaság csokival enyhíteni, de ez nem ide tartozik már.