Nem hasonlítok apámra. Vajon nem ő a vér szerinti apám?

Elsőként nézd meg saját és szüleid vércsoportját.

[link]

Hát nézd: hárman világos bőrűek és kék szeműek vagyunk, a kistestvérem enyhén kreolos bőrű, zöldesbarna szemű, csokibarna hajú. A gének krémjét kapta.

A nagylányom pont úgy néz ki, mint én ennyi idősen. Mintha a klónom lenne.

A kicsi meg tiszta apósom (a férjem inkább após apjára hasonlít, de szinte ugyanaz a forma.

Már megkaptam, hogy "ha nem tudnám biztosan hogy a tiéd, azt mondanám lecserélték".

Az unokatesóimnál az egyik barna szemű, barna hajú kreol bőrű a másik szőke fehér bőrű már már sápadt és kék szemű.

A szülők sötét hajúak barna szeműek mégis a sajátjuk a gyerek.

Nálunk a lányom barna hajú már születése óta pedig nálunk a férjem és én is szőkék voltunk. Semmit nem számít szerintem. Visszaüthet egy olyan generációra akit nem is ismertünk.

Anyukám barna szemű, sötét barna hajú. Apu sötét barna haj, szürkés sötétkék szem. Én fekete hajjal születtem és kiszőkültem. Szürkés zöld szemem van, öcsém tejfelszőke hajjal született, de annyira szőkével, hogy azt hitték kopasz. Vakítóan kék szeme van, a legkisebb öcsém barna hajú, kékes barna szemű. Egyikünkben sem jönnek vissza a szüleink színei úgymond. De egy-két apróságban hasonlítunk. Nekem pl olyan az orrom, mint apunak, egyik öcsémnek a kezei, lábai tiszta nagypapám, a másik öcsém testalkatilag tiszta apu. A fogaink alapján le se tagadhatna minket anyu, de mindhármunknak volt fogszabályzója így ez csak a gyerekkori képeken látszik.

Tehát ne ezeket nézd, sok generációt tudnak ugrani a megnyilvánuló tulajdonságok, és ha valaha volt a családban szőke kék szemű ember, akkor simán összejöhet, hogy barna hajú, barna szemű szülőknek szőke kék szemű gyereke lesz, mivel szőkeség és a kék szem is recesszív gén, míg a barna domináns. Tehát ha van egy kék szem és egy barna szem génje mondjuk anyukádnak akkor barna szemű lesz (vagy keverék, azért ennél egy picit bonyolultabb a genetika, de a mendeli genetika ez). Ha anyukád és apukád is a recesszív gént adja át neked és egyik sem a dominánst, akkor kék szemű leszel. A vércsoportból lehet a legkönnyebben amúgy kitalálni mi a helyzet. Vannak olyan összeférhetetlenségek, amiket semmivel sem lehet magyarázni. Pl két A-s szülőnek sose lesz B-s vagy AB-s gyereke, vagy két AB-s szülőnek 0-s gyereke. Vagy két B-snek A vagy AB, ahogy két 0-asnak szülőnek csak 0-s gyereke lehet, ha bármilyen betű előfordul akkor valami probléma van ha pedig AB akkor talált gyerek :)

Milyen fura, hogy mindenkinél így van?!

Érdekes, az én környezetemben pont ezen buktak meg a hűséges feleségek, hogy a gyerek mindenkire hasonlított, csak az apjára nem.

Másrészt miből olyan biztos mindenki abban, hogy a gének?

Talán volt vizsgálat???:)

Én azért vagyok biztos, hogy az apám az apám, mert személyiségben hasonlítunk, még ha külsőre nem is felnőttként, és a családban mindenkinek 0-as vércsoportja van (szoktunk vért adni, így ez tuti). És nem hiszem, hogy ha netalántán anyám félrement, akkor azzal kezdte az ismerkedést, hogy hé figyelj, 0-ás vagy? Mert csak az a jó...

Ráadásul gyerekkori fekete-fehér fotókat nézve a saját nagymamám (apu anyukája) néha összekeveri az apu és a mi fotóinkat, pedig mikor gyerek voltunk még ő maga is feltette a kire ütött ez a gyerek kérdést. Sokan elfelejtik, hogy rengeteget változhat az ember miközben felnő. Az alapvonások megmaradnak, de minden más változhat.

A húgomnál biztos hogy apumé, ugyanis az apai ágon szereplő genetikai betegséget ő is megörökölte.

A férjem syndactyliás, és a kislányom is...

Minden ember az ősei koktélja.

Ez egyáltalán nem ok arra, hogy ne ő legyen a vér szerinti apád.

A gyerekek sokszor nem hasonlítanak a szülőkre, hanem valamelyik felmenőre, akármelyik ágon, olyanokra, akik már rég nem élnek és sose láttad őket.

Hülyeség ilyenen gondolkodni.

Szerintem te nem szereted apukádat, nem jöttök ki jól, és azért szeretnéd, hogy kiderüljön, hogy nem is ő az apukád.

apukám sötét hajú, barna szemű

anyukám sötét hajú barna szemű

én kék szemű vagyok és az eredeti hajszínem szőkésbarna

kezdjek én is aggódni?!