Szerintetek ez normális nevelés?

Most kezdek ráébredni, hogy talán nem normális, ahogyan felnőttem, neveltek, eltartottak ugyan, de nem igen foglalkoztak velem. Nem vittek el sehova, mindig csak otthon voltunk a hugommal. Anyánk megszabta a napirendünket ami annyiból ált, hogy délelőtt tévéztünk, ebéd után kimentünk az udvarra játszani. Délelőtt nem engedte, hogy kitegyük a lábunkat a házból, beültetett a tv elé és le voltunk rendezve, hogy ő nyugadtan tudja végezni a munkáit a ház körül. Nyáriszünetek teltek el csak a házon belül, sehova nem vittek minket, kivéve egy éveben egyszer felmentünk Pestre, vagy Balatonra egy napra és emlékszem, mennyire boldog voltam, hogy végre történik valami. Ovis koromban is a nővérem tanított meg számolni, meg az óra járására, mert a szüleim soha sem foglalkoztak ilyen apróságokkal, pedig engem annyi minden érdekelt volna. Meg akartam tanulni olvasni suli előtt, de senki nem segített. 19 éves vagyok, még itthon élek, tanulok szóval nincs jövedelmem és a legrosszabb, hogy ez egy kis város, ahol nincsenek nagyon lehetőségek. Régen még kaptunk ruhákat, de már annyira tesznek ránk, hogy egy éve egy új ruhát se vettem magamnak, ezért nem járok emberek közé se már. Nem bírok magamra nézni se... Őket csak a munka érdekli, egész nap arról beszélnek, meg hogy ez meg az milyen jó üzlet milyen ügyesen, jól csinálják stb. de semmi eredménye nincs azon kívül, hogy épp megélünk. Ahogy lesz egy kis pénzünk, egyből elköltik, utána meg kölcsön kéregetik a félretett pénzemet, amit még nem láttam egy összegbe, mert mindig náluk van egy része. De nem is várok el tűlük semmit, nem kötelességük már, hogy eltartsanak. Azt vettem észre, ahogy betöltöttem a 18at már egyáltalán nem érdeklem őket, leszrják, hogy 150ft-os turkálós göncökben járok, hogy 2 zoknim, 3 lyukas bugyim és 1 szakadt melltartóm van. Most is azon vagyok, hogy pénzt keressek, de annyi mindenre kéne, hogy azt a keveset is ami van, nem tudom elkölteni. Úgy érzem nem érdemlem meg a pénzt se, vagy hogy vegyek magamnak valamit. Ha bemegyek a boltba, hogy na most vásárlok magamnak egy pólót egyszerűen nem tudom megvenni. Mondjuk ehhez már nem tudom mennyi köze van a szüleimnek, de mindegy, lehet hogy önsajnáltatásnak tűnik, csak jól esett ezt kiírni magamból.