Milyen határig normális, ha az ötéves gyerek irányít? Honnan tudom, hogy ez még belefér, illetve mi az a pont, ahol már nemet kell mondanunk, ha nem akarjuk elkényeztetni?

lehet, hogy a férjed így kompenzálja, hogy nincs nap mint nap mellette

ez a helyzet jóval nehezebb, mint amikor nem csonka családban növekszik a gyermek, hiszen most anyuka is neveli valahogy, meg Ti is, a kettő pedig korántsem biztos, hogy összhangban van egymással. Én óvatosan, finoman terelgetném a gyerek apukáját, hogy ez így már sok. A gyereknek kellenek a korlátok, mert azokba tud kapaszkodni, viszonyítási alapot ad neki, ha mindet szabad, azzal nem teszünk neki jót.

Mindenkinél más a határ az engedékenységben.

A ti helyzetetekben inkább az lehet a kulcs a dologhoz, hogy a férjed a kislánynak tett engedékenységével, vásárlással, kívánságának a lesésével akarja kompenzálni azt, hogy nem ő neveli. A kislány pedig okos, minden gyerek ráérez arra, hogy meddig lehet menni az adott szülőnél és szépen használja ezt.

Én is édesanya vagyok, amiket leírtál külön-külön egyik sem tűnik vészesnek (mi is kreatívkodtunk már hétvégén az alvásidőbe nyúlóan, mentünk olyan programra, amit nem terveztünk el stb.)- együtt viszont már picit soknak tűnik. Persze az én értékrendem szerint és azzal együtt, hogy mindig annak kell a szabályokat felállítani, aki a gyereket neveli. Más családtagok (pl. nagyszülő, elvált szülő, egyéb rokonok) általában engedékenyebbek szoktak lenni, pont azért, mert ők ritkábban találkoznak a gyerekekkel.

Ha téged nem zavar az életviteletekben, nem okoz gondot, akkor nem érdemes emiatt konfliktust generálni a férjeddel. Gondolom nem mindennap van ott a kislány- tényleg mennyi időt tölt ott? Ha kétheti rendszerességgel van ez, akkor nálam még beleférhetne, ha hetente többször, akkor nekem már igényem lenne arra, hogy legyen valamilyen szabály vagy rend a kívánságokra vonatkozóan (pl. kirándulás és mozi csak hétvégén vagy kalandpark csak havonta max. 1-szer stb.)

Ha lesz közös gyermeketek a helyzet úgyis megváltozik, azzal még nem érdemes előre idegesíteni magadat.

A férjednek esetleg javasold, hogy TERVEZZETEK előre a kislánnyal programokat- így mindenki tudja magát tartani hozzá, a gyerek is várhatja, te mondhatod azt, hogy úgy igazítod a házimunkát, uzsonnacsomagolást, a férjed pedig ehhez tudja kalkulálni az anyagiakat :)

Nálunk a férjem dolgozik külföldön, amikor hazajön a kívülállók úgy láthatják, hogy a kisfiunk 2-3 napig irányítja őt :), hiszen ilyenkor szabad, a kicsinek sem kell oviba mennie és övék a világ: most majd mennek kipróbálni az új metrót, mennek Tarzan-parkba, megjavítják a bicikliket stb.

Ezeket már hetekkel előre skípe-on megbeszélik és így én is tudom úgy igazítani a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen.

Ilyenkor én háttérbe vonulok (bejárok ugyanúgy dolgozni a hétköznapokon, hétvégén a háztartással vagy magammal foglalkozok, amíg úton vannak stb.)- neked is ezt tanácsolom.

Javaslatot tehetsz, de lehet, hogy a férjed nem tudja olyan objektívven látni a dolgokat, ahogyan te szeretnéd.

Ha okosan fogalmazod meg a kérésed, akkor jobban jársz.

Ez nem jó, mindenképp reagálni kell rá, helyre hozni a defektes "status quo"-t. Ennek az lesz a következménye, hoyg önző antiszociális gyerek lesz belőle, de már előbb baromi féltékeny lesz a Ti közös gyereketekre, simán verni fogja, Ti meg nem fogjátok tudni kezelni. Szóval, itt nem hezitálni kell, hanem cselekedni.

A gyerek a saját helyét 2-3 évesen "lövi be" a dackorszak alatt, ez egy kis kamaszkor, amikor rájön, hogy van saját akarata a szüleiével szemben és azt addig érvényesíti, ameddig nem látja, hoyg hol ban ennek a határa. Ha 5 évesen ilyen a gyerek, akkor annak idején nem volt számára egyértelműen jelezve, hogy hol a határ, mit jelent az, hogy ő egy közösségben gyerek, ergo alárendelt. Nem rabszolga, de nem is főnök semmilyen szinten. Persze a férjed válása is megviselhette, többminden belejátszhatott, de mindenképpen helyre kell billenteni minél előbb. Szóval szépen kezdjetek neki KÖZÖSEN kijelölni határokat, amit következetesen be is tartotok. Akkor is ha 3 órán át üvölt és vergődik a padlón. Mert a gyerek vígan elmegy a végsőkig, amíg nem ütközik akadályba, ők semmit nem csinálnak félgőzzel. A szülőnek valóban erősebbnek és kitartóbbnak kell lennie a gyereknél, ha nevelni akarja őt. Márpedig a szülő feladata a nevelés. De fontos az, hoyg közösen beszéljétek meg a férjeddel ezt és közösen neveljétek hasonló következetességgel. Ha Te leszel a keményebb, a férjed meg engedékenyebb, akkor megint defektes család lesz, ahol a gyereknek az jön le, hogy lett egy gonosz mostohája, míg apával mindent el tud érni, és a két szülő között nincs harmónia, kijátszik Titeket egymás ellen, gerjeszti a feszültséget köztetek is, stb.

Na, ez a szülői szerep kihívása, aminek bizony meg kell feleni. Szóval, szépen kijellni közösen a határokat és azokat be is tartatni, egy gyereknek meg kell tanulnia, hogy hol a helye, különben retardált lesz, tönkreteszi a családot és később se fog tudni boldogulni az életben, ahol nem ilyenek a játékszabályok, nem tudja kezelni az érzelmeit, vágyait, nem tanul meg küzdeni a céljaiért, mindenki el fogja hagyni a rossz természete miatt, a tanárok is megutálják, egyedül mard bolfogtalanul... A jó nevelő nem feltétlenül szadista, de mindig tovább bírja, mint a gyerek, mert "tömegénél fogva" is erősebb nála. És egy idő után a gyerek rájön, hogy a szülők tényleg tudnak olyat, amit ő nem és érdemes rájuk hallgatni. Sok sikert!

Az a kérdés, hogy ha valamit kértek tőle szót fogad-e, vagy csak "követel".

Amíg értelmesen tudtok vele beszélni, tehát szót fogad, valamint nem szemtelen, nem hisztis, addig nem baj, hogy ilyen odaadóan törődtök vele. Minden gyereknek ez lenne az álma.

Ha a kettő nincs egyensúlyba, akkor van baj.

Ez már rég nem normális. Apukával tényleg azt kellene megértetni, hogy a kompenzációnak nem ez a módja, illetve hogy a közös gyerek nagyon sokat fog szívni, ha ez így marad.

Viszont legjobb lenne, ha ezeket nem te mondanád el neki, hanem olyasvalaki, akire hallgat, akinek kifejezett tekintélye van előtte ilyen téren is, esetleg olvasna erről szóló pszichológiai írásokat, stb. Ha éleződik miatta közöttetek a konfliktus, az mindenkinek rossz lesz.

Van egy rossz hírem számodra. a leírtak alapján ez a gyermek már vészesen el van kényeztetve, erről a pontról, nagyon kemény munka lesz normális kerékvágásba terelni az életeteket. Mindenekelőtt beszélj az édesanyjával, hogy ő mit enged meg a gyereknek, és mit nem, mik a korlátok. Először ahhoz próbálj apró lépésenként igazodni. A férjeddel nehéz dolgod lesz, valószínűleg bólogatni fog, de ugyanúgy csinálja a dolgokat, mint előtte. Ebbe a helyzetbe nagyon nagy probléma lesz a közös baba érkezése, mert a kislány nagy valószínűséggel balhét fog csinálni ha megtudja, nem egyet, nem kettőt. Őt megnevelni viszont nem 2 hét műve lesz.

Sok sikert, és kitartást!