Van köztetek olyan, aki nem tartja a szüleivel a kapcsolatot?

Anyámmal nem tartom. 20 éves koromban láttam utoljára. 42 éves voltam amikor meghalt. Nem mentem el a temetésére sem. Olyan dolgok történtek amik nem megbocsájthatóak. A tett amit elkövetett ellenem természetesen megviselt, de túl léptem rajta. Az, hogy nem tartottuk a kapcsolatot nem viselt meg. Sőt! Örültem, hogy többé semmi közünk egymáshoz.

46/N

Apámmal lassan 6 éve nem beszélek.

Önző, iszákos, agresszív barom , a jelenlegi kutyája több törődést kapott már eddig is tőle (minden téren), mint én 18 év alatt.

Persze máig meg van róla győződve, hogy ő tökéletes mintaapa, és én vagyok a hálátlan gyerek.

Már nem fáj, ő fog öregkorára magára maradni, de akkor már hiába keresne.

Én sem tartom apámmal a kapcsolatot. Piás, Nem túl kedves ember (egy r*hadék), többször undorító dolgokat vágott a fejemhez. Persze most már öreg, próbált keresni, hogy nekem kötelességem ápolni őt (5 gyereke van amúgy, de mindegyik utálja), meg eltartani őt, holott csinos kis nyugdíja van és az elmebaján kívül nincs baja. Szerencsére már nem tudja hol lakom és a telefonszámom is megváltoztattam.

Anyámmal beszélek nagy ritkán, de már nincs igényem rá. Amikor ott kellett volna legyen nekem, nem volt, most már megszoktam, hogy nincs. Ő is piás és egy nagyon gyenge ember.

Az apám nem beszél velem, mert Fideszes/Jobbikos és szerinte én liberálbolsevik hazaáruló vagyok. Egyéb előzmények is voltak, de neki ez a legfőbb problémája. A 2 éves unokáját még nem látta.

A férjem az anyukájával csak a havi-kéthavi kötelező tíz percet tölti el. Az unokára nem kiváncsiak.

Apósomhoz viszont évek óta nem jár, mert egy bugris és állandóan engem ekéz, hogy ilyen meg olyan vagyok.Egyébként nem is ismernek.Ráadásul egy csúnya hazugságon értem őket, az tette be a kaput a férjemnél.Őt megviselte a kapcsolat megszakadása, de a hazugság még jobban.

Érdekes, mennyi embernek van alkoholista apja, akivel nem tarja a kapcsolatot.

Az én életemben is ez van.

Kb 15 éves koromtól kezdett egyre jobban alkoholista lenni, és egyre inkább félelemben tartotta a családot. Mikor 18 éves lettem, és lett egy komoly párkapcsolatom, elköltöztem a páromékhoz, ezért évekig megúsztam az egyre durvább balhékat. Mikor szakítottam rá 3 évre, sajnos haza kellett költöznöm egy időre, de nem sokra rá anyukámmal közösen albérletbe mentünk, annyira durvák lettek apám rohamai... Aztán el is váltak szerencsére. Azóta nem beszélek apámmal, vagy 8 éve ennek, nekem is olyan ő, mint egy idegen. Már nem ugyanaz, mint gyerekkoromban volt, pedig akkor nagyon rendes szülő volt.

Most meg persze én vagyok a hálátlan gyerek, de már ez sem érdekel.