Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elvárható lenne-e, hogy az egyik részlegesen vagy teljesen megszakítsa a kapcsolatot a szüleivel a másikért?
Már 3 éve együtt vagyunk és most költöznénk össze. Viszont a szülei és testvére egy idő után elkezdtek utálni, mert látták, engem szeret a fiuk. Segítettem mindenben, aranyos és kedves voltam még akkor is, amikor már alig szóltak hozzám és a barátomnak neki nem ment a testvére. Aztán egyre gyakrabban nekiment a testvére a barátomnak, eszközökkel is, amikor a szülők nem voltak otthon és egymást elpáholták, mindezt azért, mert nem szakít velem a barátom. Utána a testvér hazudott és engem hozott ki hibásnak, hogy hiába nem vagyok ott, de a puszta létezésem zavarja és hogy pont én vagyok a testvérével. Ezért egyszer engem is lepofozott és a barátom szedte le rólam. A szülők mindig engem hoztak ki hibásnak, mondván minek vagyok a barátommal, hisz ez váltja ki az utálatot felém csupán és ha elhagynám, akkor végre megszabadulnának tőlem. Már fél éve nem mentem hozzájuk és abszolút nem bánják, amit tettek. A veszekedés miatt a mai napig hétvégente hozzánk jött a barátom és mivel iskolások vagyunk, tőlünk is indultunk oda, tehát konkrétan fél évig el volt tartva és néha hazalátogatott. Dolgoztunk tanulás közben, hogy összeköltözhessünk. A fiút elvittük nyaralni ingyen, semmit se kellett fizetnie és soha nem kellett buszoznia amióta velem van. Semmi köszönet, érdektelenség és még jobban szidtak, hogy miért kell ezt tenni, de a barátom mindig hazament, mondván mégis csak a szülei. Most összeköltözés lenne holnap, de nagyon összevesztünk a szülein. Ugyanis mindig védi őket, az én szüleimet meg elkezdi ócsárolni. És szerinte az ő szüleire is az vonatkozik, mint az enyéimre, hogyha ő nem beszélhet velük, akkor én se az enyéimmel. És mindig mondja, hogy tűrjük egymást, csend legyen. De azt soha nem veszi figyelembe, hogy engem ok nélkül bántottak fizikailag és a mai napig lelkileg, hisz mindig a barátomnak mondják a mocskolódást. Emiatt sokszor ideges és gyakran összeveszünk. Félek ha összeköltözünk, akkor is hazavágyódik és nem fog kiállni értem és magáért. Úgy érzem elvárható lenne, hogy ezek után ne foglalkozzon a szüleivel, mert éppen a családomban volt olyan, hogy az anyuka csúnyán viselkedett sokszor és a 2 gyerek már nem tartja vele a kapcsolatot. A barátomnak ilyen eszébe se jut, hisz ő mindkét felet megakarja tartani. Viszont én így tönkremegyek idegileg, hisz nem is látom rajta, hogy zavarná vagy idegesítené a dolog.
Mit tegyek? Ez így normális? Elvárhatnám, hogy elszakadjon tőlük? Én 23 éves vagyok, a barátom 26.
Elől járóban annyit, hogy nekem is voltak hasonló gondjaim. Barátom anyukája először rendes volt mondván, úgyis szakítunk ez csak a rózsaszín köd így nem aggódott, hogy ez hosszú kapcsolat lesz. Majd idővel elkezdett megutálni, mert szerinte elveszem tőle a fiát. Lelkileg zsarolta is, ha le mer jönni hozzám péntek este akkor megöli magát vagy nem lesz többé a barátom a fia és éljen meg egyedül. Persze ezeket ő sem gondolta komolyan, csak ezek kicsúsztak a száján. Megtenni nem merte volna egyiket sem.
Sok vita volt még én is összevesztem vele, de a részemről csak kulturáltan, mert nem üvöltöztem.
Állítólag a fia miattam nem tölt annyi időt a családjával és miattam romlik meg a szülő és gyermek viszonya. Hozzá kell tenni, hogy haverozni is nagyon ritkán engedte, emiatt barátom hazudott is otthon, hogy elmehessen ahova akar. Volt minden, a lényeg, hogy akkor volt 17-18 éves, most már 21 és még nem 180, de egy jó 160 fokos fordulatot vett a szülő hozzáállása szerencsére. Kezdi elfogadni, hogy a fia nem ülhet élete végéig a szoknyája mellett.
Hasonló, de nálad nagyon durván elfajultak a dolgok. Ne ócsárolt a szüleit, legyél aranyos és ha nem is, de legalább tűnjön úgy, hogy te jóba akarsz lenni a szüleivel, ez a rosszindulat mint csak miattuk van, te jól ki szerettél volna jönni velük már az elejétől.
A te szüleid rendesek. Hasonlóan az enyémek is, ők nagyon engedékenyek, de mégis értelmes nőt neveltek belőlem.
Ne szakadjon el tőlük, mert akkor te leszel a gonosz és tényleg miattad nem találkozhatnak, ami a szüleinek is egy jó érv, hogy tovább ócsároljanak.
Költözzetek össze, te pedig légy a legháziasabb, legszeretőbb nő, és ha előkerülnek a témában a szülei, te mond, hogy ne foglalkozzunk most ezzel és csókold meg többször is, akár többet is kihozhatsz belőle. ;)
Érezze, hogy te szereted és bármilyenek is a szülei te kitartasz és nem hagyom el amiatt. Te megszoktál, a szülei pedig vagy megszoknak vagy megszöknek. Ők is választhatnak. Te ezek ellenére is a barátod mellett maradtál, vagyis nem szöktél meg. Ha ők is megszoknak, annak pedig az a feltétele, hogy téged is el kell hogy viseljenek.
Szerintem az aranyosság, úgymond cukiság a vonzerő a legnagyobb kulcsod, nem pedig a szüleitől eltávolító monológjaid.
Az meg hogy akkor te sem beszélhetnél a szüleiddel ez eleve hülyeség, mert ők nem adtak rá okot, hogy ne beszélj velük, ők ezt nem érdemlik meg, de a barátod szülei azért megérdemelnék. Ők is rájönnének, hogy ezzel a viselkedéssel végleg elveszítik a fiúkat és ha ezt nem akarják akkor kénytelenek veled megbarátkozni.
Drukkolok, hogy egyszer sikerüljön elérned, hogy a szülei tőled bocsánatot kérjenek. Addig meg tarts ki és addig ne inogj meg, míg a barátodon nem látod, hogy inkább a szüleit választaná helyetted.
Végül is a 3-asnak is igaza lehet.
A barátod szégyelli a családja viselkedését és magának sem akarja bevallani, hogy nem helyes amit csinálnak.
Mindenesetre nekem is kb. 3 évig húzódott ez és javult a helyzet. Mondjuk azt mindig is tudtam, hogy a barátom szeret és soha nem hagyna el. Vagyis ha az anyja készíti ki akkor őt hagyja ott, mert ő a felelős mindenért. De ha én lennék hisztis lotyó, akkor idővel biztos a családjához húzott volna. Hála az égnek nem kellett választania, most olyan közömbös viszonyban vagyok az anyukájával, ilyen átlagos dolgokról beszélünk néha.
"fölöslegesen gerjesztené a tüzet és én csak azt akarom, hogy veszekedés törjön ki, mert én azt "élvezem""
Pontosan erre gondoltam, hogy próbáld meg nem szidni őket, mert te leszel a hibás, a szülei telebeszélik a fejét.
Nem miattad megy a vita, hanem a szülők hozzáállása miatt.
De mi veled a bajuk? Más nőt szemeltek ki a fiúknak, vagy úgy 1 nőt sem hajlandóak megtűrni a fiúk mellett még?
Sajnos nem tudom megállni ezt. Én azt nem értem, hogy ő ezt hogy nem fogja fel :D
Előttem 3 barátnője volt, 2 hónapokig bírta, a harmadik 1,5 évig, majd megcsalta. Mert a barátom szerinte anyuci pici fia volt és nem voltak tervei, mindig a szüleit védte. Dettó ugyanaz a probléma, mint nekem. A testvér senkit sem tűrt el, egy veszekedés alkalmával el is kottyintotta, hogy ő senkit nem fog eltűrni a testvére mellett, mert eddig is hülye nőket fogott ki és én is az vagyok. Soha nem tudta elmagyarázni, hogy mi a problémája, pedig sokszor meg lett tőle kérdezve. Mindig hárított, ordítozott, sikítozott, sőt, anyumat is leordította egyszer, na ott azt hittem letépem egyesével a műkörmeit. Hozzátenném, a testvér 30 éves, senkije sincs és a szüleivel él. Mikor még a szüleivel beszélő viszonyban voltam, az anyukája mondta, hogy féltékeny rám a testvér, mert velem beszél az anyuka, én vékony vagyok, a testvér duci, nagyon-nagyon duci, szóval nem kicsit. Én modellkedtem, sok vizsgám van és volt életem, célom, utazgattam mindig és sok barátom volt, nem mellesleg nyitott voltam. Soha nem tettem rá megjegyzést, sőt, mindig is biztattam, aztán egyik hétről a másikra háború, majd a szülők védték és ebből kerekedtek a balhék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!