Miert elegedetlenek a szuleim, es nem kepesek elfogadni?

Kituno tanulo voltam, egyetemre mentem, de ok vegig meg voltak arrol gyozodve, hogy semmire nem viszem az eletben. Meg az erettsegire is azt mondtak, hogy megbukhatok. Letettem altalanosban a nyelvvizsgat, de meg egy dicseret sem hangzott el, ez alap elvaras volt nalunk. 15 eves korom ota egy fillert sem kerek toluk, mert nem is adtak volna, es inkabb nem is hallgattam a szivom a veruket szoveget. En csak egy anyagi teher voltam nekik mindig is. Minden szulo azt mondta nekik, hogy orulnenek, ha az o gyerekuk is igy haladna, ok persze begyujtottek a bokokat, es buszkek voltak a "nevelesukre", de otthon meg tovabb terrorizaltak, hogy meg tobbet csavarjanak ki belolem. Aztan jott a fordulat. Elmentem egyetemre, es mellette dolgoztam, volt penzem, es igy mar nem akartam a lelki es fizikai terrorba hazamenni. Ekkor mindig visszavettek, es kedvesebben bantak velem, mert feltek attol, hogy a "kulvilag" szamara barmi is kiderul. Ha kopok, azt mondtak, nagyon megbanom. Ugyanis "ok rendkivul nagy tekintelynek orvendenek a szakmaban" vagtak a fejemhez. Az osszes udvarlomat cenzuraztak volna, es a megkeresett penzemet is kivettek a penztarcambol, es elvertek, ha volt megtakaritott penzem, amirol ok nem tudtak. Igen, meg 23 evesen is. De egyszer mar visszautottem, hiaba a tisztelet...

Most mar tobb iskolaval, es vegre mar olyan vegzettseggel, amit EN szerettem volna magamnak, dolgozom egy vallalatnal, tovabbra is nagy onallosagban, gyonyoru eletem van, es tervezzuk volegenyemmel a kozos eletunket.

Ok viszont semmit sem valtoztak, tovabbra is terrorizalnak, most epp az eskuvom szervezesevel (amit kizarolag a parommal szervezek), es a parom csaladjat ocsmaroljak (mert ok nem tanultak). Kozben meg mindig a szamukra fontos "ertekeket" hangoztatjak: a diploma, az elismertseg... Ezek engem egyaltalan nem erdekelnek. En egyszeruen nem ez a tipus vagyok. Ezek nekem csak eszkozok a boldogulashoz, de semmikepp statuszszimbolumok.

En csak szeretnek boldogan, es a terrorjuktol mentesen elni... Es nem a miert nem mesz el tanarnak, es te semmirekello vagy kislanyom, es ennyi nyelv tudasaval mar reg kulfoldon lenne a helyed szoveget hallgatni. Hozzateszem, piszkosan jo munkahelyem van, fejlodesi lehetoseggel, csak szamukra nem definialhato munkakorrel. Ok ugyanis csak a tanar, orvos, ugyved haromszogeben kepesek elismerni mast.

Nem hagyjuk parommal, hogy beleszoljank az eletunkbe, eddig bekesen lerendeztuk oket. Viszont mar ott tartunk, hogy a csaladom tobbi tagjat akarjak ellenem forditani, es sajnos tudjak is, mert legtobben rajuk hasonlitanak a csaladbol onzosegben.

Ugy erzem, eddig jol kezeltem oket, de felnott letemre egyre melyul a seb, es egyre jobban belegazolnak a lelki vilagomba.. Ok teljesen bizonytalanok az eletukkel, kapkodva elnek, a mi eletunk parommal kiegyensulyozott, es rengeteg celunk van.

Mit tegyek, hogy ki tudjam oket zarni? Mert itt mar nem sok minden segit a kapcsolatunkon, ok hol kedvesek, hol nem,ok akarnak iranyitani meg most is.

Elnezest, hogy hosszura szabtam a mondandomat, de nagyon el vagyok keseredve. Koszonom, ha valaszoltok.