Anya szerint csúnya vagyok. Jogosan haragszom rá?

Akármennyire csúnya egy gyermek az anyának mindig ő lesz a legszebb. Ha anyukád ilyeneket mond az nem természetes. Akkor se, ha fültágítós, tetovált csöves kinézetű vagy. E gyermekkel lehet szépen is közölni, hogy nem éppen helyes az a stílus, amit képvisel. Felháborító, hogy ilyeneket mond. Ő sír azért, miattad? Nem kérdeztél még vissza, hogy igen anyu? És én hányszor sírok miattad, mert lelkileg sért, amiket mondasz?

Nyugodtan mond meg neki, hogy abnormális, ahogy beszél veled.

Apukád mit mond erre a helyzetre?

Na meg most már kíváncsi vagyok, hogy hogy is nézhetsz ki, hogy ilyeneket mond.

Az én anyám is hasonló.

Fiatalon nagyon szép és vékony lány volt, rengetegen udvaroltak neki, de mostmár lassan 50 éves korára meghízott, ennek ellenére most sem csúnya.

17 éves korától van együtt apámmal, aki egész életükben csak fikázta, hogy milyen ronda, terhesen is, hogy hogy néz már ki, mekkora a hasa, szülés után is azért kezdett futni rögtön, hogy lefogyjon ezért elapadt a teje is...

Meg is csalta más nőkkel, soha jó szava nem volt anyám külsejére, mai napig fikázza, hogy ebben a fölsőben ki ne merjen menni az utcára(teljesen egyszerű szép virágos halvány színű póló), meg mekkora a segge.

Egész életemben ezt hallgattam, hogy ő csúnya és nekem is ezt mondogatja. Lemegyek vele a boltba a következőek általánosak(57 kg vagyok 168 cm): "Nyálazd meg a szád, tisztára ki van száradva, nagyon ronda", "Igazítsd meg a napszemüveged, mert úgy áll a hajad alatta, mint a néger nőknek a szája, akik tányért tesznek bele és undorító" "Ezt a sztreccs felsőt nem venném fel, mert rácuppan a furcsa alakú csípődre és nem előnyös" "Inkább lazább ruhákat vennék fel a helyedben" "Csinálj valamit a hajaddal annyira idiótán áll" "Hát sajnos ilyen a csípőd nem lehet vele mit csinálni"

És csodálkozik, hogy miért nincs önbizalmam, mikor egész életemben a fikát hallgatom önmagára és rám is.

De már olyan szinten elburjánzott a dolog, hogy a tévés időjárás-jelentést is csak azért nézi, hogy fikázhassa, hogy milyen nagy a nő segge a ruhában és undorító és előnytelen.

Indulás előtt meg mindig 100X (nem túlzok) megkérdezi, hogy "Most akkor így jó vagyok? Nem nézek ki hülyén? Elmegy ez az összeállítás? Nem nagy benne a p.csám? Nem fognak megszólni? Most így ránézésre akkor megy minden mindenhez?"

Szerintem irtó szomorú ez a dolog, és sajnálom anyámat is, mert tudom, hogy ő is áldozata apám önbizalomromboló tevékenységének. Természetesen apám is rombolta az önbizalmam (Dagadt vagy fogyjál le!Olyan kövér vagy mint egy disznó! Mozogni kéne...).

Egy anyának az lenne a feladata, hogy segítse a lányát, egészséges önbizalmat és önkritikát neveljen bele. De ha már az anya is sérült, akkor hogy lehet ezt megvalósítani?

Én mindenképpen törekedni fogok, hogy ha lesz lányom, soha ne fikázzam se magam, se őt.

Anyád nagyon szánalmas. Nme is értem, hogy egy anya hogy mondhat ilyeneket :(

A baj NEM veled van!